A barcelonai világkongresszuson volt egy érdekes előadás.

 

Az előadást Harald Kittler tartotta arról a bécsi egyetemről, amelyik a kezdetek óta élen jár a bőrrákszűréshez használt eszközök és számítógépek fejlesztésében, így mondandójának különös pikantériája van.

 

Harald Kittler

Harald Kittler

Az anyajegyek vizsgálatának, bőrrákszűrésnek sok módja van: szabad szemmel, nagyítóval, dermatoszkóppal, computer segítségével, vagy akár egyedi módszerrel, mint nálunk a Melanomamobilnál is lehet bőrrákszűrést végezni.

A szolgáltatás ára ugyan ebben a sorrendben nő.

Az értéke is?

 

Miért van/lehet szüksége egy bőrgyógyásznak egy komputer segítségére a bőrrákszűréshez?

 

Mert úgy gondolja magáról, hogy egyébként nem elég alapos a tudása ezen a területen?

Mert a tudása alapos, de a gép valami pluszt tud adni hozzá?

Mert ma már egy egyszerű vizsgálatot nem lehet eladni a piacon, csak ha egy csili-vili számítógépet is kapcsolunk hozzá?

 

A cégek, akik ezeket az egyébként méregdrága gépeket gyártják tetszetős számsorokkal bizonyítják a masinák használhatóságát.

Az előadás éppen erről szólt, hogy ezek a számok alapjaiban nem stimmelnek.

 

A cégek úgy állítják elő számaikat, hogy bőrgyógyászok által előre kiválasztott anyajegyeket/daganatokat mutattak meg más orvosoknak (szakembereknek) és vizsgáltatták meg ezeket a gépekkel is.

Így a számok azt mutatták, hogy a gépek nem rosszabbak az orvosoknál.

 

Kittler arra világított rá előadásában, hogy az élet nem ilyen: úgy kell vizsgálni ezeket a gépeket, hogy nem válogatott eseteket etetünk meg velük, hanem egy olyan bőrgyógyásznak adjuk oda, aki ezen a területen nem szakértő, tehát szüksége lehet valamiféle segítségre.

 

Itt kezdődnek a bajok:

– melyik anyajegyet mutassa meg az illető kollega a gépnek? (tehát a nem-szakember mondja meg a profi gépnek, hogy mit vizsgáljon?)

– mindegyiket nem lehet, mert arra nincs idő…

– azzal a korai melanomával mi lesz, ami nem néz ki kórosnak (a gép még esélyt sem kap, hiszen azt nem vizsgálja meg vele az orvos)

 

Szóval az volt Kittler álláspontja, hogy a gép teljesítménye attól az orvostól függ, aki működteti azt, vagyis az orvos-gép páros teljesítményét nem a profi gép, hanem a gyenge szakember határozza meg.

Azt is elmondta, hogy szerinte olcsóbb egy bőrgyógyászt betanítani a dermatoszkópiára, vagyis a bőrrákszűrés alapjaira, mint egy drága és így haszontalan gépet vásárolni neki/magának.

Szintén az ő véleménye az is, ami a fentiekből következik, hogy bőrrákszűrő-anyajegy vizsgáló masinát ezen a területen amúgy is jártas szakembernek érdemes vásárolnia. Neki meg minek?
 

Érdekes helyzet alakulhat(ott) ki így: a sok orvos, aki a géptől várta a csodát egy olyan piacot teremtett, hogy már egy igazán jó szakember sem tudja eladni a szolgáltatását, ha nincs ilyen masinája, tehát a kenyér mellé nem tud cirkuszt is adni a népnek.

 

Nagyon örültem ennek az előadásnak, mert ezt a problematikát már magam is régóta világosan látom, de mégis csak más, ha ezt egy ilyen neves szakember írja le(mondja el) és nem én.

 

Tehát azt javaslom az orvos kollegáknak, hogy a számítógépekbe való invesztálás helyett fektessenek a saját tudásukba.

A pácienseknek, akik anyajegy- vagy bőrrákszűrést keresnek olyan orvost/intézetet válasszanak, ahol

– van teljes test fotográfia, amikor nem csak a gyanús anyajegyek kerülnek rögzítésre, hanem minden

– ahol az orvos gép nélkül is elég képzett, magabiztosan mozog a dermatoszkópia területén

– ahol alkalomról alkalomra nem csak egy-egy anyajegyet vizsgálnak meg, hanem az összes anyajegyet összehasonlítják a korábbi állapotával

– ahol nem javasolnak egyszerre 1-2 anyajegy eltávolításánál többet, ugyanis a fenti módszerrel elkerülhető a felesleges műtétek nagy része.

 

Még egyszer köszönet Harald Kittlernek a hasznos előadásért és, hogy végre megírhattam ezt a bejegyzést.