Miután többen megkérdezték a véleményem a bio élelmiszerek árával kapcsolatban az anyagiakról, ezért leírom azt, de sejtem nem leszek népszerű ezzel.
Amikor több nagy nemzetközi befektetőt megkérdeztek arról, hogy szerintük mi a legnagyobb befektetési lehetőség az életben, akkor azt válaszolták, hogy a gyermekeink oktatása. Ez térül meg a legnagyobb haszonnal.
A véleményem szerint csaknem egyedül mi tehetünk arról, hogy ma mennyi pénzből vagyunk kénytelenek élni. Persze a szülők, a család, az oktatás, stb., de végül mi magunk döntöttük el, hogy mit és mennyit tanulunk, mennyi munkát fektetünk saját magunkba.
Az eladható tudás pénz. Kinek mennyi van belőle, annyi pénzre tud szert tenni. (Persze itt nem gondolok a felháborító végkielégítésekre és a számtalan vérlázító korrupciós ügyre, amikor bizonyos személyek nagyon sok pénzt kapnak nulla hozzáadott értékért cserébe a mi adóforintjainkból.)
Májusban volt a VII. Melanoma világkongresszus. 180.000Ft-ba került a belépődíj, egy hétig Bécsben laktam és éltem, távol a családomtól, a kétéves kislányomtól. Miért?
Hogy én magam és a cégem, a Melanomamobil többi orvosa a legkorszerűbb tudás birtokában várja a pácienseinket, akik így olyan orvosokkal találkoznak, akik rendszeres továbbképzésen vesznek részt.
Viszont ezt a tudást, ezt a szakértelmet és ezt a biztonságot meg kell fizetni. Ennek ára van, ahogy rendkívül sok befektetésbe kerül kiépíteni és fenntartani ezt a színvonalat.
Gondoljunk bele, hogy a biogazdának is, mennyi fáradtság, költség, vesződség, hogy ne nyúljon a permetszerhez, ami nagyon egyszerű lenne csak rálocsolni a növényekre és már lőttek is a kártevőnek, de nem, ők inkább kísérleteznek, hagymát és büdöskét ültetnek mellé, stb., hogy nekünk végül meg legyen a tiszta és értékes táplálékunk.
Ezt meg kell fizetni.
Ez az élet természetes rendje. Az eladható tudásunkat pénzre váltjuk (ki mennyit) és a pénzünket elköltjük (ki mire). Nem hiszek a támogatásokban, segítségben, ezért én magam soha nem is vártam ilyesmire.
Egy mezővel folyamatosan lottózom, mert ennyivel tartozok a szerencsémnek, ami eddig elkerült (most már ennyi idő után, inkább ő tartozik nekem, de úgy látszik, ez nem érdekli őt).
Szóval ezt gondolom a pénzről.
Azért szeretnék egy kis segítséget is adni: nagyon rég óta és sok biogazdát ismerek és tudom, hogy kik azok, akiknél nem kell kifizetni a piaci árat a termékeikért. Miért? Mert sok emberség szorult beléjük.
De, ez is befektetéssel jár. Kell venni a fáradtságot, megbeszélni velük, hogy mikor, és el kell menni hozzájuk, megnézni a földjüket, megismerni őket, beszélgetni velük, hogy mit miért csinálnak, szóval ki kell építeni velük egy jó emberi kapcsolatot (ebben a folyamatban egyébként teljesen megválaszolásra kerül a kérdés, hogy bio-e a bio, amit olyan szkeptikusok tesznek fel, akiknek fogalmuk sincs róla, hogy valójában mit jelent ez a szó).
Amennyiben és aki kéri, annak meg fogom adni néhány biogazda elérhetőségét, akiket rám való hivatkozással nyugodtan megkereshetnek és akiktől jó áron tudnak igazi, tiszta és értékes élelmiszereket venni.
#1 by Gabica on 2009. augusztus 14. péntek - 09:41
Quote
99an igaza van doktor úr. CSAK!!! itt Mo-on nem minden tudást fizetnek ám meg! én pl. diplomás vagyok, 3 nyelven beszélek és munkank-i lettem, 12 hónapig kerestem állást, most nettó 80-at keresek, a rezsim 60, egyedülálló nő vagyok…na ebből lehet gazdálkodni.Itthon nem az MTA dr-a, meg a kutatólaboros keres sokat, hanem esetleg a korrupt, aki jól tud helyezkedni, meg jól le tudja húzni az embereket pofátlanul. Ez van. Mo-én így szeretlek????
Öcsém orvos (rtg, MRI), ahol nem jellemző a hálapénz, meg a maszekolás. Br. 150-ért gürcölt, Angliában most havi 8000 eurót kap..mert ugye itthon úgy, de úgy megfizetik a tudást?!
#2 by T.Nóra on 2009. augusztus 14. péntek - 16:41
Quote
Nem gondolnám azt, hogy az igazság tartalom elérné a 99 t, ne haragudjon kérem, de kicsit izolált eszmefuttatás volt, ami a jelen piaci viszonyokat (gondolok itt elsősorban a humán erőforrás területére) nem tükrözte. Ma egy jó és keresett szakmunkás megkeresi a közép vezetők bérét, a tanulás valóban jó befektetés, jelenleg nem feltétlenül érdemes különbséget tenni aközött, hogy valaki felsőoktatásban szerzi meg ezt a tudást, vagy a szakmunkás képzőben, hisz a gyakorlati mesterségében szerzett tapasztalat a döntő. Ergo nem az elméleti tanulás mennyisége a meghatározó.
Önnek van egy szakmája ami iránt elhivatottságot érez és feltételezem megél belőle, és talán nem is rosszul, ezért már egy jövedelmező "befektetésbe" helyez bele újabb befektetést amikor egy külföldi konferenciára megy gazdagítani tudását (és ezt nagyon jó hallani :)
Ám Gabicának pedig igaza van a felvetésében, mert jelenleg nem ez a nagy átlag és ezen belül még régiókra lehet bontani az országot nyugati és keleti területekre is, hogy milyen szaktudásért mennyit fizetnek, ám gyanítom, hogy a melanoma sem a pénztárcák alapján válogat mondván: "neki lesz pénze bio élelmiszerekre illetve egy magán szűrésre, neki pedig nem lesz…" Mindenkitől elnézést kérek érte, mert ez egy roppant morbid megközelítés.
Összességében nagyon örülök annak, ha valaki tudásához mérten képes megélni ebben az országban, de keskeny réteg, mert van ami nem válatozik:
Létezik tisztes szegénység, de annál sokkal kevesebb tisztes gazdagság.
T. Nóra
#3 by Andrea on 2009. augusztus 14. péntek - 19:17
Quote
Teljesen egyetértek T.Nórával.
Én könyvelő vagyok,évekig tanultam a szakmát és ha nem is akarnám akkor is folyamatosan tovább kellene képeznem magam ahhoz,hogy a munkámat el tudjam végezni.A régiókkal kapcsolatban csak annyit,hogy én Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élek és a hasonló szakképzettséggel és tudással rendelkezők az ország nyugati felében minimum háromszorosát keresik az én jövedelmemnek.
Két gyermeket nevelünk és ahhoz hogy mindenük meglegyen, hogy művészeti iskolába, lovagolni, táncolni járhassanak a főállásom mellett otthon is plusz munkát vállalok.
Félreértés ne essék, nem panaszkodni akarok, imádom a munkámat, valamint én sem kértem soha segélyt meg semmilyen támogatást.
Ezen kívül abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a családi házunkhoz jó nagy kert is tartozik amibe folyamatosan telepítjük a gyümölcsfákat és minden zöldségféle is megterem permetezés nélkül,vagy nagyon minimális permetezéssel.
Azt gondolom továbbá,hogy szükség van az országban jól képzett varrónőkre,cipészekre stb.,sőt még takarítókra is.És az ő jövedelmükből aztán végképp nem telik bio piacra,lehet arra sem,hogy egy ilyen közelébe eljussanak, mert egy kis községben nem hemzsegnek az ilyenek, az első nagyobb városig több 10 kilométert kell utazni.
Igaz, hogy nagyrészt mi magunk vagyunk a sorsunk kovácsai,de biztos vagyok benne, hogy vannak olyan emberek, akik szerettek volna tovább tanulni, de a körülmények miatt nem volt rá lehetőségük.
Remélem senkit nem bántottam meg és köszönöm,hogy meghallgattak
#4 by Viola on 2009. augusztus 14. péntek - 20:01
Quote
Mindhárom hozzászólóval egyetértek, nagyon sok körülményen múlhat, hogy kinek mire van lehetősége. Tehát annyit szeretnék csak mondani, hogy nem biztos hogy rögtön azt kell gondolni valakiről, aki nem eszik biot, hogy nem figyel oda az egészségére.
És sajnos én is azt tapasztalom, hogy sokszor nem becsülik meg az emberek munkáját és tudását, és kénytelenek sokan diplomával és több nyelvtudással olyan fizetésért dolgozni, amiből nem olyan könnyű megélni, vajon miért tehetnének ők erről? Ameddig tudtak tanultak, aztán pedig kizsigerelik őket, mert a cégek is csak annyit mondanak, hogy ennyit tudnak fizetni, ha jó jó, ha nem nem.
Ezzel a kiszolgáltatott helyzettel az ember nehezen tud mit kezdeni. Ilyenkor néha kívánom annak a munkáltatónak, hogy egy hónapig próbáljon annyi pénzből megélni amennyi fizetést ajánlott. És elnézést a cégvezetőktől, de a másik oldal véleménye legtöbbször ez, egy ilyen helyzetben.
#5 by Kata on 2009. augusztus 16. vasárnap - 16:58
Quote
Kedves Doktor Ur!
Ön nem az átlagember megélhetési szintjén van. Sajnso a legtöbb ember nem engedheti meg magának a biot mert nem tellik rá,
Én br. 105 keresek egyedüllálló vasgyok és van két kis gyerekem.
Hogy vegyek biot mikor örülök ha valahogy ki tudom fizetni a rezsit, az ovit, iskolát és meg enni tudunk.
Sajnos Ön nem úgy gondolkodik mint mi. Három diplómáűm van és két nyelven beszélek, de ez semmire nem elég Budapesttől 160 km-re ahol szinte munkalehetőság sincs.
Doktor Ur Én nagyon tisztellem és nagyrabecsülöm Önt, de néha beszélgessen már el az utca emberével is.
Bizony-bizony ilyen bejegyzéssel nem lesz népszerű, de egy jó orvosnak (mint Ön is) nem ettől kell népszerűnek lennie.
Kata
#6 by Arató Eszter on 2009. augusztus 19. szerda - 13:04
Quote
A pénz relatív dolog – sokszor gondoltam ezt, de most a gyakorlatban is tapasztalhattam. Ezelőtt, mint nyilván mindenkinek, nekem is sokszor eszembe jutott, hogy milyen jó lenne, ha lenne pénzem olyan dolgokra, amilyenekre eppen akkor nem volt vagy most sincs. Érdekes módon azonban az esetek többségében egy idő után vagy az derült ki, hogy arra a valamire végülis egyáltalán nincs szükségem, vagy az is előfordult, hogy az ára csökkent és már megengedhettem magamnak. Néha az ára hihetetlen módon csökkent, olyannyira, hogy szinte ingyen volt. Ott álltam az áhított dolog előtt, és…. nem kellett. Miért? Mert elvesztítette az értékét. Hogy az egyik kedvenc könyvem címét félig-meddig idézzem, elviselhetetlenül könnyű lett.
Mi, fogyasztók, manipulálhatók vagyunk. Nehéz hátralépni és átlátni az útvesztőn, de számomra ez a valóban átélt példa sok segítséget adott. Nem mintha nem értékeltem volna eddig is első helyen a pénzzel nem megváltható dolgokat, mint például a tudás és az egészség. De mostantól talán még jobban azt érzem, hogy abban a pillantban, hogy ezeket szem elől veszítem, az arányérzékem nem fog megvédeni a mindenhonnan rám zúduló manipulációtól. Amit egyébként nem feltétlenül tartok elítélendőnek, hiszen én is ezen a földön, itt és most élek – következésképpen ebből nem lehet és nem is szabad kimaradnom. Amennyit ebből el lehet fogadni, annyit be is engedek. De többet nem szeretnék.