Nemrég tettem be a blogba Zita saját maga által írott történetét és elkövettem azt a figyelmetlenséget (hibát), hogy benne hagytam az érintett rendelő nevét. Ennek a blognak nem az a célja, hogy egyes intézményeket, személyeket megítéljen, hanem az, hogy általános érvényű tanulságokra mutasson rá és segítse az olvasók tájékozódását a blog tárgykörét jelentő témákban.

Szóval tegnap este felhívott az érintett intézet főorvosa és joggal panaszolta, hogy név szerint szerepelnek a blogban. Ezt gyorsan korrigáltam.
A következőket mondta, persze nem szó szerint idézve:

Megnézték az illető hölgy dokumentációját és a vizsgáló orvos által rögzített státusz alapján egy szabálytalan anyajegyről volt szó és a szabálytalanság miatt fél év múlva kontrollt javasoltak. Ez teljesen korrekt így.
Kérdeztem, hogy van-e fotodokumentáció. Erre a kérdésre egy kicsit emelkedett hangú választ kaptam, miszerint hogy képzelem, hogy napi 50-60 páciensnél nincs idő erre és mondjak egy olyan állami helyet, ahol van ilyesmi.

(Mi a SZÉP szűrésen napi 85 beteget néztünk meg és minden említésre méltó esetet fotodokumentáltunk, mindenki kapott leletet, stb.)

Azt is elmondta, hogy az illető hölgy nem ment vissza kontrollra. Ezzel kapcsolatban két dolog:
1, sajnos a páciensek által elkövethető egyik legnagyobb hiba, hogy amennyiben úgy ítélik meg, hogy egy orvos azonnal nem tudja meggyógyítani őket, akkor nem mennek vissza hozzá az előírt kontrollra, pedig sok betegség igazi mivoltára csak az első kezelési kísérletből szerzett tapasztalatok világítanak rá igazán. Ezek a páciensek ilyenkor orvostól orvosra járnak és így minden orvos először látja az adott elváltozást és így mindenki nehéz helyzetben van, a páciens pedig később jut megoldáshoz.
Szóval nagyon rossz gyakorlat, hogy a páciensek nem mennek vissza az előírt kontrollokra. Az orvos nem véletlenül rendel el ilyesmit.

2, a blogot figyelmesen olvasva látszik, hogy az illető hölgy éppen az előírt fél év múlva került ismét orvoshoz, ugyan nem az eredeti helyre, egy masszív melanomával.
Ezek szerint és különösen a VII. melanoma világkongresszuson elhangzottak alapján egyértelműen kijelenthető, hogy amikor Zita az első vizsgálaton volt az akkor már melanoma volt, ami valóban nem került felismerésre. Sajnos ez tény, ezen nem tudunk változtatni.

Itt több kérdés, szempont is felmerül:
1, a melanoma felismerése: az orvos tapasztalatától és az általa használt technológiától is függ, hogy az adott helyen és az adott személy által milyen melanomák kerülnek felismerésre. Ugye egy laikus már csak az igen előrehaladott melanomát ismeri fel. Egy orvos szabad szemmel, kezdeti technológiákkal már felismeri a korábbi melanomákat.
A mai korban korszerű módszerekkel (ún. komparatív technológia) már a morfológiailag nem jellemző melanomák is kiszűrhetők.

2, mentséget jelenthet-e egy orvos számára, hogy ha a munkája minőségét ért kritika merül fel, hogy napi 50-60 beteget lát el? El szabad-e látni ennyi beteget, ha az csak ilyen színvonalon oldható meg? Persze ez messzire vezet, mert az egész Magyar egészségügy kérdéséhez jutunk, amiről mindannyian tudjuk, hogy milyen.

3, onkológiai szemlélet, a páciensek ismerete: az eddigi, páciensekkel végzett munkám során a következő tapasztalatokat szereztem:
– a páciensek (és egyébként mindenki, magam is) azt hallja meg egy adott szituációban, amit hallani akar, és nem azt, amit a másik fél (jelen esetben az orvos) mond neki: a blogból is kiderül, hogy Zita azt hallotta meg, hogy nincs gond, pedig a figyelmét felhívták a változások észlelésének fontosságára és változások márpedig voltak.
– a páciensek sokszor még a javasolt műtétekre sem jönnek el és el vagyok borzadva, hogy milyen elváltozásokat hagynak magukon hanyagságból, nemtörődömségből, félelemből, ki tudja milyen okból. Sajnos több szomorú történtet is láttam. Kérdezem, hogy akkor miért jönnek el szűrésre, ha nem veszik komolyan az eredményét?
– ha a legkisebb gyanú is felmerül melanoma szempontjából azonnal műtétet kell elrendelni, vagy legalább továbbküldeni a pácienst egy második vélemény beszerzése céljából

Szóval egy kicsit összefoglalva a történetet:
– Sajnos az eredeti blogbejegyzés konklúzióján most sem tudok változtatni: nem került felismerésre egy melanoma.

– Az orvos kollegáktól azt kérem, hogy többször merüljön fel a melanoma gyanúja, nem szégyen másik kollegát is megkérdezni, vagy műtétet kérni.
Tudom, hogy az egész szakmai világ a fals pozitív esetekről szól, tehát arról, hogy egy adott orvos, intézmény hány műtétet végez egy melanoma eltávolítására nézve. Az igazi profi helyeken 3-5 műtét esik egy melanomára, más helyeken 100. Persze ez bizonyos körökben fontos adat, azonban azt gondolom, hogy inkább végeztessünk kicsivel több felesleges műtétet, de a Zitáéhoz hasonló esetek ne forduljanak elő, mert ez súlyos hiba.

– A páciensektől pedig azt kérem, hogy legyenek kritikusak, és kérdezzenek meg adott esetben két orvost és igenis menjenek olyan helyre, ahol nem darálás folyik és megfelelő mennyiségű idő és technológiai apparátus áll az orvos és a páciensek rendelkezésére.

…na azt hiszem, hogy most sikerült felkorbácsolni a kedélyeket, kíváncsian várom a hozzászólásokat.