Most jöttem haza Bécsből a VII. Melanoma Világkongresszusról, ahol fantasztikus tapasztalatokat, új tudást szereztem. Sok mindenről fogok írni majd itt a blogban.
Az alábbi esethez túl sok kommentár nem szükséges, talán csak annyit emelnék ki a kongresszuson elhangzottakból, hogy ma már nem arról szól a bőrgyógyászat, hogy hatalmas, késői daganatokat fedezzünk fel, hanem éppen nagyon koraiakat, amihez már megfelelő, modern technológiai háttér is szükséges.

Minden bőrgyógyász maga döntheti le, hogy halad-e a korral, vagy úgy viszonyul a dolgokhoz, mint az alábbi kollega.
A pácienseknek meg azt ajánlom, hogy nagyon nézzék meg, hogy kihez mennek.

"Az alábbiakban küldöm a saját történetemet az időben fel nem ismert melanómáról – okulásul mindenkinek…

Zita, 34 éves nő

2008 októberében fedeztem fel egy fekete pontot a köldököm mellett lévő kis anyajegyen. Először nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, azonban kolléganőkkel beszélgetve felmerült a melanóma kialakulásának veszélye, ezért úgy döntöttem, hogy megmutatom bőrgyógyásznak. Mivel kerületileg a …….. rendelőhöz tartozom, kézenfekvőnek tűnt, hogy az ottani bőrgyógyászati szakrendelő orvosaihoz forduljak tanácsért.

Egy november eleji napon kerestem fel a bőrgyógyászatot. A rendelőben egy unott arcú doktornő fogadott, és közönyös hangon kérdezte: Mi a panasz? Erre azonnal felhúztam a blúzom és előadtam, hogy kis fekete pontot vettem észre a már gyerekkorom óta meglévő anyajegyemen, és tanácsot kérni jöttem. A doktornő – fittyet hányva a rövid expozémra – ismét feltette az előbbi kérdést, hangjában értetlenség és ingerültség érződött. Erre én is értetlenül kezdtem nézni és megismételtem, hogy az érdekel, hogy van-e valami gond ezzel az anyajeggyel. A doktornő kelletlenül elővette a dermatoszkópot, megnézte a kérdéses anyajegyet, majd további kettőt is. A "kukkerolást" követően a doktornő közölte, hogy nem lát semmit, és fél év múlva menjek kontrollra. Kicsit bosszantott a doktornő hozzáállása, és megfogadtam, hogy ide se jövök többet, de mégis megnyugodtam, hogy nincs probléma az anyajegyeimmel.

Teltek a hónapok, és 2009 februárjában arra lettem figyelmes, hogy ez a kis anyajegy már nem is annyira kicsi, és a formája is változni kezdett. A fekete rész is nagyobb lett, és jobban kidudorodott a hasfalamból. Gyanús volt, és bevillant, hogy a félév lassan letelik, és érdemes lenne kontrollra menni. Nagyon sokat dolgoztam abban az időben (új munkahely, sok utazás), és nehezen tudtam időt szakítani egy vizsgálatra, de a gyanú egyre nőtt bennem, hogy nem kéne sokáig halogatnom a vizitet.
Április lett, mire – egy szinte véletlennek is nevezhető helyzet folytán – ismét bőrgyógyász dermatoszkópja elé kerültem, de ezúttal nem a ……..-ban. Talán ez volt a szerencse a szerencsétlenségben. A doktor úr megvizsgálta a kérdéses és a felső testemen levő összes többi anyajegyet is. Azt mondta aggódva, hogy a hasamon levő érdes felszínű és szabálytalan alakú valami nagy valószínűséggel rosszindulatú melanóma, és azt javasolta, hogy a lehető legsürgősebben keressek egy sebészt, aki a megfelelő biztonsági sávval kimetszi. Ellátott tanáccsal és telefonszámmal.

10 nappal később – a szükséges labor, UH, röntgen vizsgálatok után – már a SOTE bőrklinikájának műtőjében feküdtem és azon töprengtem kétségbeesve, hogy hogyan is történhetett ez velem, hiszen azt hittem, hogy időben kértem segítséget. Ha fél évvel ezelőtt kimetszésre került volna a feltehetően akkor még vékony melanóma… Általában azt szokták mondani, hogy nem érdemes azon elmélkedni: "mi lett volna, ha…". Az én esetemben azonban érdemes elgondolkodni azon, hogy ha fél évvel ezelőtt a szakértőnek vélt szemek felismerik a kezdődő bajt, és megteszik a szükséges lépéseket, akkor ma gondtalanul élek, és nem vergődök a rosszabbnál rosszabb alternatívák között, hogy mit tegyek a melanóma kiújulásának megelőzéséért, vagy éppen a túlélésért…"