Most jöttem haza Bécsből a VII. Melanoma Világkongresszusról, ahol fantasztikus tapasztalatokat, új tudást szereztem. Sok mindenről fogok írni majd itt a blogban.
Az alábbi esethez túl sok kommentár nem szükséges, talán csak annyit emelnék ki a kongresszuson elhangzottakból, hogy ma már nem arról szól a bőrgyógyászat, hogy hatalmas, késői daganatokat fedezzünk fel, hanem éppen nagyon koraiakat, amihez már megfelelő, modern technológiai háttér is szükséges.
Minden bőrgyógyász maga döntheti le, hogy halad-e a korral, vagy úgy viszonyul a dolgokhoz, mint az alábbi kollega.
A pácienseknek meg azt ajánlom, hogy nagyon nézzék meg, hogy kihez mennek.
"Az alábbiakban küldöm a saját történetemet az időben fel nem ismert melanómáról – okulásul mindenkinek…
Zita, 34 éves nő
2008 októberében fedeztem fel egy fekete pontot a köldököm mellett lévő kis anyajegyen. Először nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, azonban kolléganőkkel beszélgetve felmerült a melanóma kialakulásának veszélye, ezért úgy döntöttem, hogy megmutatom bőrgyógyásznak. Mivel kerületileg a …….. rendelőhöz tartozom, kézenfekvőnek tűnt, hogy az ottani bőrgyógyászati szakrendelő orvosaihoz forduljak tanácsért.
Egy november eleji napon kerestem fel a bőrgyógyászatot. A rendelőben egy unott arcú doktornő fogadott, és közönyös hangon kérdezte: Mi a panasz? Erre azonnal felhúztam a blúzom és előadtam, hogy kis fekete pontot vettem észre a már gyerekkorom óta meglévő anyajegyemen, és tanácsot kérni jöttem. A doktornő – fittyet hányva a rövid expozémra – ismét feltette az előbbi kérdést, hangjában értetlenség és ingerültség érződött. Erre én is értetlenül kezdtem nézni és megismételtem, hogy az érdekel, hogy van-e valami gond ezzel az anyajeggyel. A doktornő kelletlenül elővette a dermatoszkópot, megnézte a kérdéses anyajegyet, majd további kettőt is. A "kukkerolást" követően a doktornő közölte, hogy nem lát semmit, és fél év múlva menjek kontrollra. Kicsit bosszantott a doktornő hozzáállása, és megfogadtam, hogy ide se jövök többet, de mégis megnyugodtam, hogy nincs probléma az anyajegyeimmel.
Teltek a hónapok, és 2009 februárjában arra lettem figyelmes, hogy ez a kis anyajegy már nem is annyira kicsi, és a formája is változni kezdett. A fekete rész is nagyobb lett, és jobban kidudorodott a hasfalamból. Gyanús volt, és bevillant, hogy a félév lassan letelik, és érdemes lenne kontrollra menni. Nagyon sokat dolgoztam abban az időben (új munkahely, sok utazás), és nehezen tudtam időt szakítani egy vizsgálatra, de a gyanú egyre nőtt bennem, hogy nem kéne sokáig halogatnom a vizitet.
Április lett, mire – egy szinte véletlennek is nevezhető helyzet folytán – ismét bőrgyógyász dermatoszkópja elé kerültem, de ezúttal nem a ……..-ban. Talán ez volt a szerencse a szerencsétlenségben. A doktor úr megvizsgálta a kérdéses és a felső testemen levő összes többi anyajegyet is. Azt mondta aggódva, hogy a hasamon levő érdes felszínű és szabálytalan alakú valami nagy valószínűséggel rosszindulatú melanóma, és azt javasolta, hogy a lehető legsürgősebben keressek egy sebészt, aki a megfelelő biztonsági sávval kimetszi. Ellátott tanáccsal és telefonszámmal.
10 nappal később – a szükséges labor, UH, röntgen vizsgálatok után – már a SOTE bőrklinikájának műtőjében feküdtem és azon töprengtem kétségbeesve, hogy hogyan is történhetett ez velem, hiszen azt hittem, hogy időben kértem segítséget. Ha fél évvel ezelőtt kimetszésre került volna a feltehetően akkor még vékony melanóma… Általában azt szokták mondani, hogy nem érdemes azon elmélkedni: "mi lett volna, ha…". Az én esetemben azonban érdemes elgondolkodni azon, hogy ha fél évvel ezelőtt a szakértőnek vélt szemek felismerik a kezdődő bajt, és megteszik a szükséges lépéseket, akkor ma gondtalanul élek, és nem vergődök a rosszabbnál rosszabb alternatívák között, hogy mit tegyek a melanóma kiújulásának megelőzéséért, vagy éppen a túlélésért…"
#1 by judit on 2009. május 20. szerda - 23:13
Quote
Tisztelt Doktor Úr!
Ezzel én nagyon egyet értek,hogy nagyon nem mindegy,hogy kinek a kezei közé kerül a kedves beteg.Régebben már irtam is erről,hogy nem mindegy,hogy egy sima bőrgyógyászati osztályon fogalkoznak a melanoma gyanús pácienssel,mert nagyon el tudják nézni a dolgokat.
Nálunk a melanomát angiofibromának nézték,és úgy is távolitották el,ahogyan a beküldő orvos diagnosztizálta.
Sajnos a szövettan melanomának igazolta.
Küldtem két levelet a tegnapi nap folyamán Önnek, innen a blogról,de nem hozzászólásként,,hanem rákattintottam a kapcsolat menüre,és onnan.Nem tudom,hogy megkapta-e?
Ha esetleg megkapta volna,akkor ha kérhetném jelezze,ha nem akkor azt is.
Köszönettel: Judit
#2 by dvera on 2009. május 21. csütörtök - 10:20
Quote
Tisztelt Doktor Úr!
Álljon itt akkor egy ellenpélda is. Én annak idején az egyik kerületi sztk-ba mentem el egy – számomra – gyanús anyajeggyel. A doktornőnek, mikor kérdezte, miért jöttem, csak annyit mondtam, anyajegy. Erre nem az volt a reakció, hogy hol, vagy hogy melyik, hanem hogy vetkőzzön! Ott helyben azt mondta, legalább hatot le kell venni. Aztán mikor mutattam azt, amelyik miatt elmentem, azt mondta, jó, ha zavar, vegyük le azt is (az negatív lett). A levett 6-ból az utolsó lett a melanoma. Ha csak azt nézte volna meg, ami miatt elmentem hozzá, most nem írogatnék itt.
dvera
#3 by T. Nóra on 2009. május 21. csütörtök - 13:32
Quote
Bennem egészen más fogalmazódott meg, hisz nekem is lenne történetem, ami sajnos összhangban van Zita történetével.
Miért nincs, vagy szinte lehetetlen bárminemű szakmai kontroll ilyen esetekben. Nem jogi útra gondolok.
Ha én a szolgáltató szektorban dolgozok, akkor érhet az ügyfelek részéről komolyabb felelősségre vonás, ami egyértelműen rontja az üzletet (egyébként ott dolgozok).
Egy egységes szakmai fórum (pl, éppúgy ahogy bizonyos egyetemeken van már hivatalos, oktatók bírálata), ahol igenis megnevezhető lenne a nem megfelelő szakember. Főleg azért mert nekem ebből a történetben nem pusztán szakmai tévedés (ez sajnos bárkivel előfordulhat), hanem a hozzáállásbeli kérdés a bántó.
#4 by T. Nóra on 2009. május 24. vasárnap - 10:19
Quote
Elnézést, hogy ismételten csak hozzászólok, de engem Zita története annyira megérintett.
Most újra olvasva, valahogy Zita sorai az első vizsgálat után nekem még azt is sugallják, hogy az volt legalább annyira kellemetlen élmény a doktornő hozzáállása miatt, azon se csodálkoztam volna, ha ezek után egyáltalán nem foglalkozik a megváltozott anyajeggyel.
Vagy tegyük fel Zitának egy kevésbé jól látható helyen, (pl:a hátán) van az elváltozás, valaki figyelmezteti, összeszedi a bátorságát elmegy az orvoshoz, az flegma és nemtörődöm. Emiatt Ő nem foglalkozik tovább a kérdéssel, és mivel nem jól látható helyen van, még később ment volna vissza egy újabb vizsgálatra.
Ebben tényleg az az elszomorító, hogy találgatja a szakma, illetve a már érintettek, hogy miként lehetne rábírni az embereket a szűrésre, és lehet elég egy ilyen hozzáállás és egy életre elmegy a kedvük az egésztől. Egy olyan szűréstől, ami sokkalta jobban periférián van, mint egy nőgyógyászati, vagy tüdő szűrés vagy stb..
#5 by bloger on 2009. május 27. szerda - 07:43
Quote
Kedves Olvasók,
Érdekes fordulatot vett a történet, amit a mai blogbejegyzésben írok le: tanulságokkal teli.
#6 by Leiter Éva on 2009. június 2. kedd - 09:32
Quote
Tisztelt Doktor Úr!
A férjemen egy születésétől meglévő anyajegy tavaly elkezdett nőni. Azonnal elküldtem a bőrgyógyászatra, ahol azt mondták, hogy ez csak festéktúlburjánzás, semmi teendő nincs vele. Igaz, hozzátették, hogy "ha magát nagyon zavarja, akkor menjen a szakrendelésre és vetesse le."
Olyan nagyon nem zavart bennünket és mivel még csak vissza sem hívták kontrollra így megnyugodtunk. a folt azonban tovább nőtt. A múlt héten tüdőgyógyásznál járt, aki rögtön kiszúrta a jobb mellén lévő elváltozást, és bele írta a zárójelentésbe, hogy "melanoma magnum, azonnali bőrgyógyászati beavatkozást igényel." Most halálra vagyok rémülve, voltunk a debreceni klinikán, augusztus 22-én kell befeküdnie és 1 cm-es biztonsági zónával eltávolítják az elváltozást. Dühös vagyok magamra, mert hittem a bőrgyógyásznak, nem küldtem másik orvoshoz is el a férjem. Dühös vagyok, mert a bőrgyógyász nem ismeri fel, egy más szakirányú orvos pedig igen.!!! Milyen orvos az a bőrgyógyász? Legalább küldte volna tovább.
(Bár itt divat az, hogy a bőrgyógyász ülve, 1 méterről nézi meg a beteg testrészt – az én ekcémámat is így diagnosztizálta, és a kezeléstől még rosszabb lett a helyzet.)
Teljesen kétségbe vagyok esve, olyan ez az egész, mint egy rossz álom.
Most abba kapaszkodok bele, hogy a nyirokcsomók nincsenek megduzzadva, talán még idejében elkapták.
#7 by bloger on 2009. június 2. kedd - 09:55
Quote
Kedves Éva,
Nem értem, hogy miért kell még 3 hónapot várni a műtétig, amennyiben tényleg melanoma. Ez nagyon sok idő, akár sorsdöntő is lehet.