Archive for május, 2009

Fel nem ismert melanoma… – folytatás

Nemrég tettem be a blogba Zita saját maga által írott történetét és elkövettem azt a figyelmetlenséget (hibát), hogy benne hagytam az érintett rendelő nevét. Ennek a blognak nem az a célja, hogy egyes intézményeket, személyeket megítéljen, hanem az, hogy általános érvényű tanulságokra mutasson rá és segítse az olvasók tájékozódását a blog tárgykörét jelentő témákban.

Szóval tegnap este felhívott az érintett intézet főorvosa és joggal panaszolta, hogy név szerint szerepelnek a blogban. Ezt gyorsan korrigáltam.
A következőket mondta, persze nem szó szerint idézve:

Megnézték az illető hölgy dokumentációját és a vizsgáló orvos által rögzített státusz alapján egy szabálytalan anyajegyről volt szó és a szabálytalanság miatt fél év múlva kontrollt javasoltak. Ez teljesen korrekt így.
Kérdeztem, hogy van-e fotodokumentáció. Erre a kérdésre egy kicsit emelkedett hangú választ kaptam, miszerint hogy képzelem, hogy napi 50-60 páciensnél nincs idő erre és mondjak egy olyan állami helyet, ahol van ilyesmi.

(Mi a SZÉP szűrésen napi 85 beteget néztünk meg és minden említésre méltó esetet fotodokumentáltunk, mindenki kapott leletet, stb.)

Azt is elmondta, hogy az illető hölgy nem ment vissza kontrollra. Ezzel kapcsolatban két dolog:
1, sajnos a páciensek által elkövethető egyik legnagyobb hiba, hogy amennyiben úgy ítélik meg, hogy egy orvos azonnal nem tudja meggyógyítani őket, akkor nem mennek vissza hozzá az előírt kontrollra, pedig sok betegség igazi mivoltára csak az első kezelési kísérletből szerzett tapasztalatok világítanak rá igazán. Ezek a páciensek ilyenkor orvostól orvosra járnak és így minden orvos először látja az adott elváltozást és így mindenki nehéz helyzetben van, a páciens pedig később jut megoldáshoz.
Szóval nagyon rossz gyakorlat, hogy a páciensek nem mennek vissza az előírt kontrollokra. Az orvos nem véletlenül rendel el ilyesmit.

2, a blogot figyelmesen olvasva látszik, hogy az illető hölgy éppen az előírt fél év múlva került ismét orvoshoz, ugyan nem az eredeti helyre, egy masszív melanomával.
Ezek szerint és különösen a VII. melanoma világkongresszuson elhangzottak alapján egyértelműen kijelenthető, hogy amikor Zita az első vizsgálaton volt az akkor már melanoma volt, ami valóban nem került felismerésre. Sajnos ez tény, ezen nem tudunk változtatni.

Itt több kérdés, szempont is felmerül:
1, a melanoma felismerése: az orvos tapasztalatától és az általa használt technológiától is függ, hogy az adott helyen és az adott személy által milyen melanomák kerülnek felismerésre. Ugye egy laikus már csak az igen előrehaladott melanomát ismeri fel. Egy orvos szabad szemmel, kezdeti technológiákkal már felismeri a korábbi melanomákat.
A mai korban korszerű módszerekkel (ún. komparatív technológia) már a morfológiailag nem jellemző melanomák is kiszűrhetők.

2, mentséget jelenthet-e egy orvos számára, hogy ha a munkája minőségét ért kritika merül fel, hogy napi 50-60 beteget lát el? El szabad-e látni ennyi beteget, ha az csak ilyen színvonalon oldható meg? Persze ez messzire vezet, mert az egész Magyar egészségügy kérdéséhez jutunk, amiről mindannyian tudjuk, hogy milyen.

3, onkológiai szemlélet, a páciensek ismerete: az eddigi, páciensekkel végzett munkám során a következő tapasztalatokat szereztem:
– a páciensek (és egyébként mindenki, magam is) azt hallja meg egy adott szituációban, amit hallani akar, és nem azt, amit a másik fél (jelen esetben az orvos) mond neki: a blogból is kiderül, hogy Zita azt hallotta meg, hogy nincs gond, pedig a figyelmét felhívták a változások észlelésének fontosságára és változások márpedig voltak.
– a páciensek sokszor még a javasolt műtétekre sem jönnek el és el vagyok borzadva, hogy milyen elváltozásokat hagynak magukon hanyagságból, nemtörődömségből, félelemből, ki tudja milyen okból. Sajnos több szomorú történtet is láttam. Kérdezem, hogy akkor miért jönnek el szűrésre, ha nem veszik komolyan az eredményét?
– ha a legkisebb gyanú is felmerül melanoma szempontjából azonnal műtétet kell elrendelni, vagy legalább továbbküldeni a pácienst egy második vélemény beszerzése céljából

Szóval egy kicsit összefoglalva a történetet:
– Sajnos az eredeti blogbejegyzés konklúzióján most sem tudok változtatni: nem került felismerésre egy melanoma.

– Az orvos kollegáktól azt kérem, hogy többször merüljön fel a melanoma gyanúja, nem szégyen másik kollegát is megkérdezni, vagy műtétet kérni.
Tudom, hogy az egész szakmai világ a fals pozitív esetekről szól, tehát arról, hogy egy adott orvos, intézmény hány műtétet végez egy melanoma eltávolítására nézve. Az igazi profi helyeken 3-5 műtét esik egy melanomára, más helyeken 100. Persze ez bizonyos körökben fontos adat, azonban azt gondolom, hogy inkább végeztessünk kicsivel több felesleges műtétet, de a Zitáéhoz hasonló esetek ne forduljanak elő, mert ez súlyos hiba.

– A páciensektől pedig azt kérem, hogy legyenek kritikusak, és kérdezzenek meg adott esetben két orvost és igenis menjenek olyan helyre, ahol nem darálás folyik és megfelelő mennyiségű idő és technológiai apparátus áll az orvos és a páciensek rendelkezésére.

…na azt hiszem, hogy most sikerült felkorbácsolni a kedélyeket, kíváncsian várom a hozzászólásokat.

RTL klub Fókusz: közös szereplésem Dobó Katával

Az anyag megtekinthető itt:

Amikor megtaláltam a változó anyajegyét: http://www.rtlbulvar.hu/video/55364

Egy újabb, bőrgyógyász által fel nem ismert melanoma

Most jöttem haza Bécsből a VII. Melanoma Világkongresszusról, ahol fantasztikus tapasztalatokat, új tudást szereztem. Sok mindenről fogok írni majd itt a blogban.
Az alábbi esethez túl sok kommentár nem szükséges, talán csak annyit emelnék ki a kongresszuson elhangzottakból, hogy ma már nem arról szól a bőrgyógyászat, hogy hatalmas, késői daganatokat fedezzünk fel, hanem éppen nagyon koraiakat, amihez már megfelelő, modern technológiai háttér is szükséges.

Minden bőrgyógyász maga döntheti le, hogy halad-e a korral, vagy úgy viszonyul a dolgokhoz, mint az alábbi kollega.
A pácienseknek meg azt ajánlom, hogy nagyon nézzék meg, hogy kihez mennek.

"Az alábbiakban küldöm a saját történetemet az időben fel nem ismert melanómáról – okulásul mindenkinek…

Zita, 34 éves nő

2008 októberében fedeztem fel egy fekete pontot a köldököm mellett lévő kis anyajegyen. Először nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, azonban kolléganőkkel beszélgetve felmerült a melanóma kialakulásának veszélye, ezért úgy döntöttem, hogy megmutatom bőrgyógyásznak. Mivel kerületileg a …….. rendelőhöz tartozom, kézenfekvőnek tűnt, hogy az ottani bőrgyógyászati szakrendelő orvosaihoz forduljak tanácsért.

Egy november eleji napon kerestem fel a bőrgyógyászatot. A rendelőben egy unott arcú doktornő fogadott, és közönyös hangon kérdezte: Mi a panasz? Erre azonnal felhúztam a blúzom és előadtam, hogy kis fekete pontot vettem észre a már gyerekkorom óta meglévő anyajegyemen, és tanácsot kérni jöttem. A doktornő – fittyet hányva a rövid expozémra – ismét feltette az előbbi kérdést, hangjában értetlenség és ingerültség érződött. Erre én is értetlenül kezdtem nézni és megismételtem, hogy az érdekel, hogy van-e valami gond ezzel az anyajeggyel. A doktornő kelletlenül elővette a dermatoszkópot, megnézte a kérdéses anyajegyet, majd további kettőt is. A "kukkerolást" követően a doktornő közölte, hogy nem lát semmit, és fél év múlva menjek kontrollra. Kicsit bosszantott a doktornő hozzáállása, és megfogadtam, hogy ide se jövök többet, de mégis megnyugodtam, hogy nincs probléma az anyajegyeimmel.

Teltek a hónapok, és 2009 februárjában arra lettem figyelmes, hogy ez a kis anyajegy már nem is annyira kicsi, és a formája is változni kezdett. A fekete rész is nagyobb lett, és jobban kidudorodott a hasfalamból. Gyanús volt, és bevillant, hogy a félév lassan letelik, és érdemes lenne kontrollra menni. Nagyon sokat dolgoztam abban az időben (új munkahely, sok utazás), és nehezen tudtam időt szakítani egy vizsgálatra, de a gyanú egyre nőtt bennem, hogy nem kéne sokáig halogatnom a vizitet.
Április lett, mire – egy szinte véletlennek is nevezhető helyzet folytán – ismét bőrgyógyász dermatoszkópja elé kerültem, de ezúttal nem a ……..-ban. Talán ez volt a szerencse a szerencsétlenségben. A doktor úr megvizsgálta a kérdéses és a felső testemen levő összes többi anyajegyet is. Azt mondta aggódva, hogy a hasamon levő érdes felszínű és szabálytalan alakú valami nagy valószínűséggel rosszindulatú melanóma, és azt javasolta, hogy a lehető legsürgősebben keressek egy sebészt, aki a megfelelő biztonsági sávval kimetszi. Ellátott tanáccsal és telefonszámmal.

10 nappal később – a szükséges labor, UH, röntgen vizsgálatok után – már a SOTE bőrklinikájának műtőjében feküdtem és azon töprengtem kétségbeesve, hogy hogyan is történhetett ez velem, hiszen azt hittem, hogy időben kértem segítséget. Ha fél évvel ezelőtt kimetszésre került volna a feltehetően akkor még vékony melanóma… Általában azt szokták mondani, hogy nem érdemes azon elmélkedni: "mi lett volna, ha…". Az én esetemben azonban érdemes elgondolkodni azon, hogy ha fél évvel ezelőtt a szakértőnek vélt szemek felismerik a kezdődő bajt, és megteszik a szükséges lépéseket, akkor ma gondtalanul élek, és nem vergődök a rosszabbnál rosszabb alternatívák között, hogy mit tegyek a melanóma kiújulásának megelőzéséért, vagy éppen a túlélésért…"

Dobó Kata – mi mentette meg az életét?

Aki látta a Story magazin 17. számát, az tudja, hogy miről van szó, aki nem, az most megtudhatja.

Röviden leírom Kata történetét, akinek itt is szeretnék köszönetet mondani azért, hogy ismertségét kihasználva és élve a közismert emberek társadalmi felelősségvállalásával publikusan felvállalta egy változó anyajegye észlelésének történetét és izgalmait, amit megélt.

Hogyan is kezdődött?
Még sok-sok évvel ezelőtt, amikor az Országos Onkológiai Intézetben dolgoztam, akkor Kata nagymamáját kezeltük, aki végül az életét a melanoma miatt veszítette el. Ekkor találkoztam először Katával, persze csak futólag.
A rákövetkező években még egy kicsit nehezteltem is rá, sőt ennek még itt a blogban is hangot adtam, ugyanis többször vett részt mellrákellenes kampányokban, mondván, hogy a nagymamáját is a rák miatt veszítette el. A melanoma, bőrrák, anyajegyvizsgálat problematikája annyira el volt(van) hanyagolva, hogy erre is bőven ráfért volna a kommunikáció, akkor Kata miért nem a melanoma korai felfedezése mellett kampányolt, ha már a nagymamája is ebben volt érintett? Mindegy, lényeg, hogy nevét adta a rák elleni küzdelemhez és ezt tette most is.

Ez után jött a SZÉP (szűréssel az életért program), ahol Kata volt az egyik sztárvendég, házigazda. Ott a szűrést a Melanomamobil végezte, így nagyon sok alkalommal együtt álltunk a színpadon, ahol minden alkalommal elmondtam a kis mondókámat arról, hogy a melanoma az egyetlen agresszív rákfajta, ami a bőrön alakul ki, így felesleges minden haláleset, mert könnyen észlelhető (lenne, ha gondolnánk rá). Itt alkalomról-alkalomra egyre mélyebbre vésődött Kata agyába a tudás, itt derült ki, hogy a nagymamája kapcsán már találkoztunk és itt döbbenhetett rá arra is, hogy bizony ő is a magas rizikójú személyek közé tartozik. Itt a SZÉP szűrések kapcsán szövődött köztünk egy mélyebb ismeretség és bizalom, ezért fordult hozzám később, hogy vizsgáljam meg az anyajegyeit.

Az első alkalommal az egyik lábfején találtam egy olyan anyajegyet, ami megfigyelésre volt érdemes, így megbeszéltük, hogy annak a kontrolljára később jelentkezik.
Katán láttam, hogy a tapasztaltak és tanultak miatt a kellő komolysággal kezeli a kérdést. Második alkalommal, amikor visszajött, akkor a jobb vádliján találtam egy akkor még alig észrevehető, azonban új anyajegyet. Ezt:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fél év múlva ismét jelentkezett nálam, azzal, hogy az az anyajegy, amit az előző alkalommal újként észleltünk, tovább növekedett, tapinthatóvá vált. Így nézett ki ekkor:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azt hiszem még a laikus olvasók is kiválóan láthatják a változást, különösen a speciális (ún. dermatoszkópos) képen.
Itt hadd emeljek ki néhány fontos dolgot:

1, Kata estéből is látszik, hogy ami új, az bizony veszélyes lehet, észre kell venni.

2, Vajon, ha nincs a SZÉP program és Kata nem szippantja magába ennyi alkalommal a melanomával kapcsolatos tudást, akkor észrevette volna magán a 2mm nagyságú elváltozást?

3, Vajon egy átlagember, aki azt sem tudja, hogy a melanoma egyáltalán létezik, észlelne-e a bőrén egy 2-3 mm nagyságú növedéket. Valószínűleg nem, ugyanis szakmai körökben köztudott, hogy a páciensek a korai melanomájukat, amikor az életük egy egyszerű műtéttel még megmenthető lenne, anyajegyként tartják számon. Amikor nekik is feltűnik, hogy baj van, akkor már legtöbbször késő.

4, Mindenképpen a melanoma problematika ismeretére van szükség ahhoz, hogy valaki megmenthesse a saját életét, ahogy ezt Kata is tette azzal, hogy komolyan vette és oda figyelt az anyajegyeire és a rendszeres kontrollra.

Ezen a ponton kértem Katát és ő beleegyezett, hogy új és növekvő anyajegyének történetét, a diagnózis miatti izgalmakat osszuk meg mindenkivel, hogy tanulhassunk belőle.
Katának elmondtam, hogy nem kell izgulnia, mert annyira korán és időben vagyunk, hogy bármit mutat is a szövettani eredmény, neki biztosan nem eshet baja. Itt még egyszer leírom, hogy amíg a melanoma csak a bőr legfelsőbb rétegében van, ahol kialakul, addig nem adhat áttétet, mert ott nincsenek erek. Ahogy egyre mélyebbre nő, és eléri az ereket, leválhatnak sejtek a kiindulási daganatról és a szervezet bármely részére eljuthatnak. Ekkor, már hiába operálunk.

Szóval ekkor jelent meg a Story-ban Kata története.

Megtörtént a műtét és jött a szövettani eredmény miatti izgalom. Vajon mit lát majd a pathológus orvos? Kata nyugodt volt, de azért izgult is. Ezen a ponton orvosként a kép alapján nagyon nehéz pontos diagnózis mondani. Lehet, hogy melenoma lesz a diagnózis, lehet, hogy nem. Vannak olyan korábbi eseteim, amikor egy ekkora szabálytalan növedék már melanoma lett ( Réka és Henriett esete ) és van, hogy nem.

Néhány napon belül jött a válasz, azonnal hívtam Katát. Jó hír: ugyan a kép nagyon szabálytalan volt és már elárasztották a területet az immunrendszer sejtjei, észlelve az elváltozást, de a szövettani kép alapján a melanoma diagnózisát még nem lehetett felállítani. Időben voltunk.

Kata fellélegezhetett és mindenki más is, aki időben fordul orvoshoz. Sokan azért nem jönnek, mert “mi lesz, ha találnak valamit?”.
Ha nem találunk semmit, akkor úgy is ok, ha találunk valamit és időben vagyunk, akkor persze van egy kis izgalom, de a másik oldalon ott van az élet, ami a küzdelmek ellenére azért mégis szép.
Ha nem jön el és nem találtunk volna semmit, akkor szerencséje van, de marad a bizonytalanság. Ha találtunk volna valamit, de nem jött el, akkor ahogy telik az idő, romlanak az esélyek. Előbb-utóbb úgy is orvoshoz kényszerül, akinek problémája van, csak akkor már nem lehet segíteni.

Így, még egyszer végignézve Kata esetének tanulságain, egyértelműen azt mondhatom, hogy Katát az anyajegyek változásáról, a melanomáról megszerzett ismeretei mentették meg, amihez a katalizátor nagymamájának halála volt és ebből fakadt gondos odafigyelése és az, hogy rendszeresen járt orvosi kontrollra, ahol időben derülhetett ki az induló veszély.

Szolgáljon Dobó Kata esete tanulságul mindenkinek. Jelentkezzen be Ön is.

Tags: , ,

Tájfutás – bőrrákszűrés

Most szombaton az a klub (TIPO) szervezete az aktuális tájfutó versenyt a Mátrában, aminek magam is tagja vagyok.

Ilyenkor általában a tagok nem indulnak a versenyen, hanem részt veszünk a szervezésben.

Magam részéről azzal járultam hozzá, hogy bőrrákot szűrtem egyik klubtársam segítségével (ő volt az asszisztensem).

Röviden szeretnék beszámolni az eredményekről, tapasztalatokról.

Összesen 32-en vettek részt a szűrésen, ami a napi kapacitásunk kb. harmada.

7db bőrrákot találtunk két személyen. Melanomát, ami a veszélyesebb bőrdaganat egyet sem.
Három megelőző célú műtétet javasoltunk, nagyfokban szabálytalan anyajegyek miatt.
Három résztvevőnek javasoltuk, hogy jöjjenek el a professzionális szűrésünkre, mert annyi anyajegyük volt, hogy ott nem elegendő az egyszeri végignézés, náluk kulcsfontosságú, hogy az anyajegyeik időről-időre össze legyenek hasonlítva a korábbi állapotukkal, mert csak így lehet megfelelő módon észlelni az esetleges változásokat és az új növedékek kialakulását.

Az anyajegyek biológiai viselkedésének megítélése az ellenőrzések egyik legfontosabb feladata.

A teljes képhez hozzá tartozik az is, hogy a szűrést 3000ft/fő áron kínáltuk, ami a piaci ár harmada. Hogy ez sok, vagy kevés, azt mindenki döntse el maga.

Mindenesetre a visszajelzések alapján sikeres volt az akció.

Néhány szó a tájfutásról:

Számomra ez a legideálisabb sport több okból is.
Először is a versenyek az ország legszebb erdős területein kerülnek megrendezésre, ahol a sok versenyző és családtagjaik kiváló hangulatot teremtenek: csapatokba összeverődött emberek, babáktól a nagyszülőkig. Szól a zene, minden kapható, mint egy búcsúban.

Állandó kellék a versenyre melegítő, tájfutó mezbe öltözöttek, szintén a baba kortól a nagyszülőkig. A tájfutás olyan sport ahol "nullától" 60 éves korig és felette különböző kategóriák vannak és mindenki a saját korcsoportjában és tempójában versenyezhet.

Csodálatos friss levegőn vagyunk, az erdőt szeljük át és szebbnél-szebb látványban és érzésben van részünk.

Sport, méghozzá nem is akármilyen, szükség van szívre és tüdőre. De nem lehet ám futni, mint az őrült, mert közben komoly szellemi munka is: szemünket és agyunkat végig a térképen kell tartani, hogy a legoptimálisabban válasszuk meg az útvonalunkat. Ha túl gyorsan futunk, kevés az oxigén az agyban és több a hiba. Meg kell találni az optimumot.

Akinek kedve van kipróbálni jelezze és továbbítom a lehetőségeket, hogy mikor és hol lehet csatlakozni.