Beata, aki áttétes melanoma miatt kezdte el a Gerson terápiát 1981 január 20-án és akinek az "élményeiből" született könyve azóta páciensek százainak, talán ezreinek nyújtott bíztatást, iránymutatást és hasznos információkat, most megtisztelt minket azzal, hogy írt a blogba. Íme:
"Január 20-án csendes magánünnepséget tartok évente. Gerson-születésnapomat ünneplem olyankor. 1981 január 20-án érkeztem meg a mexikói Gerson-klinikára, szörnyű testi-lelki állapotban, terjedő melanomával és teljesen elárvultan egy idegen országban, egy idegen és bizarrnak tűnő terápia megkezdésére.
Ennek most 28 éve. Nemcsak életben vagyok,(noha a prognózis szerint további műtét nélkül maximálisan 1981 júniusig lett volna helyem ezen a Földön), hanem tartósan egészségesebb vagyok, mint fiatal koromban. Igen, kitartottam a Gerson életmód mellett, kizárólag bio terméken élek, 85 an vegetáriusan étkezem, naponta iszom a liternyi sárgarépa-és-alma vagy egyéb bio levet, baráti társaságban néha megiszom egy pohár bort, különben az alkohol kiesett az életemből, viszont gyakori utazásaim alatt óvatosan ugyan, de azt eszem, amit lehet. Szervezetem nem veszi rossznéven az ilyen ideiglenes "kicsapongásokat".
A betegség és a Gerson terápia 27 hónapja sokmindenre megtanított, amire különben nem jöttem volna rá. Beláttam, hogy milyen bután és kíméletlenül bántam a testemmel, használtam és kihasználtam, valódi szükségleteit elhanyagoltam, viszont folyamatosan mérgeztem napi 25 cigarettával, alváshiánnyal, megoldatlan stressz-adagokkal. Most már tudom, hogy ha odafigyelek a szervezetemre és tiszteletben tartom igényeit, remek szövetségesként működik és nagy az öngyógyító ereje..
Megtanultam azt is, hogy a külsőt és belsőt nem lehet és nem szabad szétválasztani. Gondolkozásmódom, világképem, hangulatom és önképem állandóan hat a szervezetemre, és persze ez fordítva is működik, de ha mindezt tudatosan élem meg, akkor könnyebb fenntartani az egyensúlyt a kettő között.
Egyszóval – hálás köszönet Dr.Gerson emlékének. Az ő terápiájának köszönhetem az elmúlt 28 évet és ami még hátra van életemből. Ezt az útat érdemes követni."
#1 by judit on 2009. január 21. szerda - 20:10
Quote
Kedves Mindenki!
Úgy látom,hogy mindannyian most emésztjük az előző 3 blogbejegyzésben leirtakat,ezért hallgatunk egyenlőre.
Gyógyulást,kitartást és hitet: Judit
#2 by judit on 2009. január 22. csütörtök - 16:37
Quote
Kedves Doktor Úr és Mindenki!
Úgy látom a megtekintések száma az növekszik,de a hozzászólások csak nem akarnak jönni.
Én már régebben irtam,hogy sok mindent vettünk ki a Gerson-terápiából,amit beillesztettünk a mindennapjainkba.
De úgy,ahogyan azt a nagykönyvben leirják, nem vagyunk képesek kivitelezni napi 10-12 órás munka mellett.
Mert annál a szövettani diagnózisnál,ami a lányomnak van,a Dr.Úr kötelezőnek tartaná a pontos követését a terápiának.
Mint régebben már irtam,hogy addig,amig nem áttétes a melanoma,hanem csak egy pötty a bőrön,amit műtéttel eltávolitanak,addig a páciens jól van.Betegségre való tünet nincs,fizikailag és szellemileg is a toppon van,tehát dolgozik.
Igy a nagy mennyiségű friss levek elkészitése is nehézségekbe ütközik,a beöntések pedig kivitelezhetetlenek.
Amikor meg a betegség tünetei jönnek,azok már az áttétek,és sokkal kisebb az esély a gyógyulásra.De a betegszabadság csak akkor jöhetne.Akkor ez a 22-es csapdája.Tehát a terápiát csak akkor tudnánk teljes egészében követni,ha már a betegség egyéb tünetei is jelentkeznének.
Esetleg,ha olyan valaki is megszólalna,aki munka mellett mégis kivitelezni tudta beszámolna róla azt igen szivesen fogadnám.
Egyébként pedig nagyon köszönjük Beata Bishop levelét,hiszen ez a 28 év már a teljes gyógyulást jelenti,és azt hogy az áttétes melanómából is van kiút.
Gyógyulást,kitartást és hitet: Judit
#3 by blogger on 2009. január 23. péntek - 08:16
Quote
Kedves Judit,
Köszönöm kitartását és abszolút a lényegre tapintó hozzászólását.
Így van, ez a legkritikusabb pont egy páciens életében, legyen az melanoma vagy más rosszindulatú daganat. Amióta orvos vagyok és onkológiával foglalkozom látom azt, hogy a rosszindulatú betegségben szenvedő páciensek az utolsó pillanatig kifelé és befelé is állítják – ahogy Judit is írta -, hogy jól vannak, semmi panaszuk és ezért nem is tesznek semmit, élik eddigi életüket (ami részben a betegségüket is okozta).
Teljesen igaz, hogy dolgozni kell, meg kell keresni a terápia árát is, el kell tartani a családot, stb.
Igen ez a 22-es csapdája, mert ilyenkor még van idő a GT-ra, ami nem csodaszer, így csak lassan, idővel, fél év-évek alatt fejti ki igazi hatását.
A gyógyult páciensek kizárólag azok közül kerültek ki, aki megtették (megtehették?) azt, hogy mindent félretéve csak a gyógyulásukra koncentráltak, mondván, ha meg kell halni, úgy is meghalnak, de ha segít a terápia, akkor tovább élhetnek és akkor van miért. Itt sorolhatnám a közhelyeket, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen, meg aki valamit meg akar oldani, az csak rajta múlik, hogy megoldja-e, stb-stb. Én is ezen a földön élek és az ingyenes vizsgálat hozzászólásaiból is kiderült, hogy sokan nehéz helyzetben vannak. Ott nincs mit tenni, de aki tudja, az igenis szervezzen össz családi segítséget, csökkentse le a munkaidejét, nyomják a leveket, csinálja a beöntéseket, Hippokrátesz levesét, stb. Én egészséges vagyok és munka mellett egész komolyan csináltam több mint 3 évig, mára csak valóban egy részét tartottam fent, pedig nálam pusztán a szakmai érdeklődés, no meg egészségem megőrzése volt a cél.
Amikor jön az áttét, akkor kezdi mindenki fejét vesztve keresni a csodaszereket és ilyenkor érdekes módon már mindent megmozgatnak a páciensek és kontroll nélkül, két kézzel szórják a pénzt mindenféle sarlatánnak, akik orvosi tudás, tapasztalat és etikai értékrend nélkül, harsogva ígér gyógyulást.
Na ezt szeretném, ha a blogom olvasói elkerülnék ezt az élethelyzetet és azonnal megkeresnék a módját, hogy hogyan végezhetnék a GT-t ötvözve a gondolat gyógyító erejével.
#4 by réka on 2009. január 23. péntek - 09:49
Quote
Kedves Olvasók!
A "mi fér bele munka mellett" témához szeretnék hozzászólni:
Én, amióta melanoma-t távolítottak el rólam, próbálok sok mindenen változtatni. Még akkor is, ha Clark II, Breslow 0,4 volt a "dög", ami a doktor úr szerint igen nagy szerencse, és még idejében került eltávolításra, meggyógyultam. Mégis tudom, hogy időt kell szakítanom magamra, mégha a Gerson-terápiát a maga előírásai szerint nem is csinálom:(
Minden este készítek egy 1,5 l-es alma-répa-cékla-káposzta (amit épp veszek/vettem) préselt levet (pl. bio almát, sárgarépát nagy mennyiségben vettünk még ősszel, tele van vele a pince:))), amit másnap viszek magammal dolgozni. Napközben megiszom. Én is 8-tól 6-ig dolgozok tipikusan, mégis munka után lemegyek futni vagy tornázni. Heti 2-3x. (Mondjuk ez már sok éve így van, nem a melanoma miatt kezdtem el.) Minden este frissen főzök magunknak, jellemzően zöldségeket, kevés húst. (Igen, van amikor este 11-kor még fő a lencsefőzelék:))
De higgyétek el, annyival finomabb és jobban esik az egészséges, friss étel nap-mint-nap és annyira hozzászoktam a napi "leveimhez", hogy már rég nem a (volt) melanomám:) miatt csinálom. Egyszerűen ISTENI finom! Jól érzem magam, energikusnak, frissnek!!!
Szerintem érdemes kipróbálni, hogy az ember tartalmas időt szakít a táplálkozására, megéri!
Nagyon drukkolok Mindenkinek, hogy meggyógyuljon és a Doktor Úrnak, hogy minél kevesebb melanomát fedezzenek fel a jövőben.
Üdvözlettel:Réka