A nyertesek azok közül kerülhetnek ki, akik elindulnak a versenyen. A gyógyulás, tünetmentesség nem magától értetődő dolog. Vannak betegségek, ahol már a mai orvostudomány módszerei és egy kis szerencse is elegendő ehhez. A melanoma, amit nem idejekorán távolítottak el, azonban nem ide tartozik.
Még annak is, akinek in situ melanomája volt, tanácsos elgondolkoznia azon, hogy változtasson eddigi szokásain, akiknek viszont már ennél komolyabb betegsége volt, azoknak egyenesen kötelező.
Melyik út vezet a gyógyuláshoz/tünetmentességhez? Melyik út vezet a sikerhez? Ezek az emberiség ősi kérdései, melyeket sokan kutatnak elszántan. Orvosként elhatároztam, hogy eddigi tapasztalataimmal ezen a fórumon segítem az útkeresőket és együtt vesszük az akadályokat. Feldobok témákat, melyeket orvosként kellően megalapozottnak vélek, és a kérdések, hozzászólások záporában csiszolgatjuk azokat.
Elsőként írtam arról, hogy milyen fontos a korrekt orvosi diagnózis, a hiteles szövettan és az alapos kivizsgálás.
Ezek után javaslom, hogy mindenkori orvosunktól tudakoljuk meg, a mi betegségünkkel a mi stádiumunkban, a mi vizsgálati eredményeinkkel mi az orvostudomány álláspontja, milyen megoldásai vannak, milyen hatásokkal (eredményekkel) és milyen mellékhatásokkal. Ezt hallgassuk meg és döntsünk, hogy elfogadható-e. Kérjünk még egy véleményt.
Harmadjára írtam, hogy bárki bármit mond, a mi saját, aktív, kitartó közreműködésünk nélkül nincs gyógyulás. Csodaszerek nincsenek és nem is lesznek. A betegségeket nagyrészt mi magunk okozzuk magunknak káros szokásainkkal, melyeket, ha nem változtatunk meg, hogyan gyógyulhatnánk meg?
Negyedjére írtam a Gerson terápiáról (GT), mely a kiegészítő gyógymódok alapja, alfája és kiinduló pontja, mely a fizika törvényeinek erejénél fogva hat. A GT nélkül nincs gyógyulás, nincs egészség, ugyanis ez a szint az egészséges tápanyagok, méregtelenítés szintje. Annak a fizikai és élettani miliőnek a szintje, amelyben életfolyamataink zajlanak, amiben és amelyből keletkeznek sejtjeink, működik az immunrendszerünk.
Igen, a GT nem könnyű dolog, mert rövid idő alatt kell hatást elérni, tehát egy igen intenzív módszer, sok összetevővel és áldozattal. Aki egészséges és szeretné egészségét megőrizni, annak nem szükséges ilyen drasztikus lépéseket tennie, elég, ha bizonyos elemeket beépít életmódjába.
És most, ötödik pontként értünk el ahhoz, ami az utolsó láncszem, mely nélkül az eddig gondosan felfűzött láncolat semmit nem ér és ha az eddigiek nehezek voltak, akkor ez lesz a legnehezebb. A GT-val kapcsolatban is sok kétkedő hozzászólást kaptam, akkor most mire számíthatok? Ezen a területen végképp csődöt mond az evidenciákon alapuló orvoslás minden regulája, ugyanis amiről most lesz szó, ezt csak intuitíve lehet megtapasztalni és bizonyosságot nyerni. Mi ez?
Ez a gondolat gyógyító ereje, a pszichoterápia, pszichoszomatika, pszicho-neuro-immunológia (mely az orvostudomány egyik ága) – sok neve van, de ugyan arról van szó.
Hadd kezdjem egy közérthető példával. Talán mindenki emlékszik arra, vagy el tudja képzelni, hogy milyen volt/lehetne első alkalommal egy autó volánja mögé ülni: kormány, három pedál, három tükör, váltó, indeksz, mutatók, kijelzők, villódzó fények. Indulás. Kanyar, fék, indeksz, visszaváltani, kormány elfordít, tükörbe néz, gyalogos a zebrán, stb. Első alkalommal rémálom, hova kapjak, néhány év után észre sem vesszük. Miért?
Mert van a tudat és van a tudatalatti. Első alkalommal, koncentrálva tudatosan végezzük a cselekvéseinket. Ahogy sokat gyakoroljuk, lassan bejut a tudatalattiba, és ettől kezdve úgy tudunk végezni dogokat, hogy észre sem vesszük őket. Néhány év után úgy vezetjük az autónkat, hogy közben beszélgetünk, telefonálunk és nem is figyelünk a részletekre. Ezek a szokások. Számtalan ilyen szokásunk van, amit valamikor megtanultunk és mára már észre sem vesszük ezeket. Ezen szokások egy része előnyös számunkra, egy részük viszont kifejezetten káros, veszélyes magunkra nézve.
Most azt nézzük meg, hogy a tudat, gondolatok, szokások, psziché szintjén mit tehetünk a gyógyulásunkért.
Mi kell a gyógyuláshoz?
– vágy (tényleg vágyunk rá, tényleg meg akarunk gyógyulni?) Kórházi orvos koromban arra vágytam, hogy egyszer olyan pácienseket gyógyíthassak, aki maguk is meg akarnak gyógyulni. Ma ezt teszem.
– döntés, hogy mit akarok. Amíg nincs döntés, addig csak lila köd van.
– elhatározás, hogy megváltoztatom a szokásaimat: olyan szokásokat veszek fel, melyek egészségesek és elhagyom a rám nézve káros szokásaimat
– eltökéltség, kitartás: nagyon nehéz dolog megváltozni, új szokásokat felvenni
– fegyelem: ráveszem magam arra, hogy amiről tudom, hogy gyógyulásomhoz fontos, azt megteszem, akár jól esik, akár nem.
A gyógyulást kezdjük azzal, hogy megkérdezzük magunktól: vajon miért lehet jó nekem az, hogy most beteg vagyok? Milyen előnyt hordoz nekem ez a betegség, mit nyerek általa, mitől szabadulok meg általa? Vajon erre a betegségre hivatkozva/következtében megszabadultam egy szituációból, amit másként nem tudtam kezelni? Nagyon sokan bevonzanak maguknak betegségeket, akár rákot is. Ezen mindenképpen érdemes elgondolkozni. Még itt ebben a blogban is van egy ilyen bejegyzés itt . Amennyiben a betegség jelent valamilyen megoldást, akkor a gyógyulás kifejezetten ellenérdek.
FONTOS: a gyógyulást el kell határozni. Amennyiben megszületett a döntés, akkor hetente érdemes elolvasni ezt a bejegyzést (1-2 rész) és még ide kapcsolódó irodalmakat, mert ahogy haladunk előre az úton, egyre több réteg fog kibontakozni és olyan dolgokat fedezünk fel, melyeket eddig észre sem vettünk, pedig ide van írva.
Kötelező olvasmány Carl Simonton könyve A gyógyító képzelet, melyet a Ráday utcában az Egészségforrás alapítványnál lehet beszerezni.
folyt. köv.
#1 by Judit on 2008. december 26. péntek - 21:56
Quote
Tisztelt Doktor Úr!
Karácsony van,és Ön mégis ir ide,ezt azt jelenti,hogy Ön törődik a betegeivel még ilyenkor is.
Én ezt nagyon nagyra értékelem.
Most több gondolatot fölvetett,ami engem nagyon megfogott,megérintett,és olyan gondolatokat ébresztett bennem,amik lehet,hogy valahol meg voltak a tudatalattimban,hogy a betegségeket lehet,hogy mi saját magunk is előidézhetjük saját magunkban,ha az érzéseink, a gondolataink negativ irányban motiválnak minket.
De ugyanakkor elérhetjük az ellenkezőjét is,ha meg van bennünk a kellő energia,és a környezetünkek a segitőkészsége is.És itt a dilemma.Mi van ,ha a környezetünk erre nem hajlandó.Nem nyújt semmi segitséget.
Sikerülhet úgy is gyógyulni?
Vagy lehet,hogy egy hiábavaló szélmalomharc?
Attól függ ,hogy az erőnk meddig tart?
Üdvözlettel: Judit
#2 by Noma on 2008. december 29. hétfő - 12:18
Quote
Tisztelt Doktorúr!
Köszönjük az egész éves kitartó biztatást, mind a szakmai mind pedig az emberi oldalról!
Nagyszerű érzés, hogy mindig itt találhattuk az "éterben", a segítő, iránymutató szavakat és gondolatokat!
Ha van most rá mód pihenje ki fáradalmait :)
(ezt mint leendő pszichológus "kérem", a burnout mindenhol fenyeget, főleg ott, ahol szívvel-lélekkel dolgoznak egy igazán emberi szakmában)
Üdvözlettel és köszönettel: T. Nóra
#3 by blogger on 2009. január 2. péntek - 09:50
Quote
Dr. Prezenszky Zsuzsanna pszichiáter, pszichoterapeuta, még együtt kezdtük ezirányú tanulmányainkat az Onkológiai intézetben. Én abbahagytam, de Ő a mai napig is tanítja, gyakorolja a Simonton módszert, tehát véleményem szerint legnagyobb ismerője.
Felkértem, hogy írjon a blogban. Ezt meg is fogja tenni, de addig is hadd idézzek egy gondolatot a nekem írott leveléből. Íme:
[b”>"Egy mondatra fontos, hogy most reagáljak: azt írod a felsorolásban a gyógyulás feltételeinél, hogy "megváltozni nehéz".
Én ezt átírnám, mert "programozás". Érteni vélem, hogy mi a a szándékod vele: hogy komolyan kell venni a gyógyulást, és eltökélten dolgozni érte; de mivel amúgy is az a "téveszme" él az emberekben, hogy a változás iszonyú munka, fájdalmas, keserves, csaknem lehetetlen… ezért nem is kezdenek hozzá.
Én mindig azt mondom, hogy az első óra az autóvezetés során nagyon nehéz – érdekes, hogy Te is ezt a példát használod…nem egy helyen tanultunk mi?!:) – de 30 óra után jogosítványod van. Jogosítványod! 30 bagatel óra után vezethetsz egy ilyen városban, mint Budapest. Jó, rutinod még nincs, de vezetsz! Pont olyan nehéz ( vagy könnyű) változtatni bármiylen szokásomon, mint autót vezetni megtanulni. Érdemes belegondolni, ha valaki 30x napi 1 órát áldozna az egészségére – sportolna, imaignálna – szerintem máshol tartanánk…."[/b”>