Melyek azok a módszerek, amelyek alkalmasak arra, hogy általuk információt nyerjünk a szervezet belső működéséről, morfológiájáról és melyek alapján következtetni tudunk arra, hogy minden rendben van-e, vagy további precízebb vizsgálatokra van szükség, mert gyanú van, valamilyen kóros folyamatra.
Röviden összefoglalom, hogy melanománál melyek ezek a vizsgálatok, mikor javasoltak és van-e bármilyen kockázatuk.

1. szövettani vizsgálat : ez mindennek az alapja. Ennek minősége döntő fontosságú a páciensek felvilágosítása és a további kezelések megtervezése szempontjából, ezért kritikusan fontos, hogy hol és ki készíti, és milyen részleteket tartalmaz a tumorral kapcsolatban. Erről már sokszor írtam, ezért most nem részletezem ismét.

2. őrszem nyirokcsomó vizsgálat : javasolt, ha a melanoma vastagabb, mint Breslow 1mm, de nem javasolt, ha már túl vastag, mert itt nagyobb a hematogén szóródás esélye, vagyis az, amikor már nem csak a nyirokutakban terjed(het) tovább a melanoma, hanem a vérerekben is. A vizsgálat tájékoztat minket, hogy elvégzésének időpontjában a kiindulási melanoma helyéhez legközelebb eső (őrszem) nyirokcsomóban van-e már áttétes sejt. Ha van, az egy kicsit rosszabb hír, ha nincs, az jó.
Jó, ha eltelik néhány hét a melanoma és az őrszem nyirokcsomó eltávolítása között, hogy az esetlegesen úton lévő sejteknek a nyirokutakban legyen idejük megérkezni oda.

3. labor vizsgálatok (vér és vizelet vizsgálat): vér és vizelet minta vizsgálata alapján ezek összetételéből tudunk következtetni bizonyos szervek működésére. Lehet vizsgálni a vér minőségi és mennyiségi összetételét, az immunrendszer működését (nagyon felszínesen), a vesét, májat, hasnyálmirigyet, véralvadást, a vérbe jutó anyagcseretermékeket (ide tartoznak a tumormarkerek is: LDH, S-100, 5-SCD), vérzsírokat, cukrot, stb.
Azt tapasztalom, hogy a páciensek nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a labor vizsgálatoknak mindkét irányban, mint amekkora van: ha nincs benne kóros eltérés, akkor meggyógyultak, míg, ha eltérés van benne, akkor máris halni készülnek, közben egyik sem jogos természetesen.
Persze vannak a labornak olyan paraméterei, amelyek nagyon finom eltéréseket is ki tudnak mutatni: például a vörösvértestek száma, vércukor, egyes májenzimek, vérzsírok. Ugyanakkor vannak olyan dolgok, amire csak nagyjából tudunk következtetni, vagy még úgy sem. Ide tartozik az immunrendszer működése és a tumormarkerek. Laborvizsgálatokból alig tudjuk megítélni, hogy milyen állapotban van az immunrendszer és a tumormarkerek is csak nagyon későn kezdenek emelkedni, amikor már minden egyéb vizsgálattal is látszik, hogy baj van. Pont arra nem alkalmasak, amire szolgálnának: jó előre jelezni, ha valami kórós folyamat kezdődik a szervezetben.
Fontos kiemelni, hogy a vizsgálat helyétől függően változhatnak a normál értékek, és mindenhol saját referencia tartományokat adnak meg, amihez az értékeket viszonyítani kell.

4. ultrahang vizsgálat : tájékozódó jellegű, tehát nem túl precíz vizsgálat, viszont ártalmatlan (ezért a magzatot is UH-al vizsgálják). Alkalmas nyirokrégiók, a hasűri szervek, kismedence tájékozódó vizsgálatára. Általában az elsőként választandó vizsgálat, amely, ha felveti valami kóros jelenség gyanúját, további precízebb módszerek javasoltak. Melanománál az induló státusz része egy hasi UH vizsgálat, amit még in situ melanománál is el szokás végeztetni, bár értelmi itt nincs. UH vizsgálat alkalmas arra, hogy folyadék tartalmú tereket (ciszták) elkülönítsünk tömör elváltozásoktól (amilyen pl. egy áttét).

5. mellkas rtg (röntgen) vizsgálat: ilyenkor a mellkast ionizáló (tehát nagy mennyiségben veszélyes) rtg sugárral bombázzák és a túloldalon egy filmen rögzítik a képet. Ezen a képen kirajzolódik a tüdő, bordák, stb. Vizsgálható általa, hogy a tüdőben van-e bármilyen kórós folyamat: áttétek, kiindulási tumor (tüdőrák), folyadék, levegőt nem tartalmazó (összeesett) tüdőrész, stb.
A mellkas rtg is a kiindulási státusz része melanomás pácienseknél.
Néhány gondolat a tüdőszűrésről: ennek elsődleges jelentősége nem a tüdődaganatok szűrése, hanem a tüdő tuberkulózis (TBC) szűrése. A tüdőszűrés során felfedezett daganatok már sokszor nem gyógyíthatók, ezért sokan megkérdőjelezik a tüdőszűrés jelentőségét.

6. CT (computer tomográf) vizsgálat. Általában nem elsődleges módszer, hanem akkor használjuk, ha egy másik vizsgálat (hasi UH, mellkas rtg) során valamilyen kóros folyamat gyanúja merült fel. A CT is röntgen sugárzással működik, de itt párhuzamos, célzott sugárnyalábokat bocsátanak a vizsgálandó területre egy spirál alakban mozgó fejből és a túloldalon felfogott jelekből számítógép segítségével rekonstruálják a képeket, amelyen nagy felbontással (3-5mm) ábrázolódnak a belső szervek és az abban lévő elváltozások. A képeken a testrész rétegei láthatók, mintha késsel szeleteket csináltak volna, és azokra néznék rá. Nagyon precíz, viszont drága módszer.
FONTOS: hogy ezeknél a vizsgálati módszereknél (is) mindig a változás vizsgálata a leginformatívabb, tehát egy kiindulási állapothoz képest a változás megítélése. Ezért fontos, hogy az újabb vizsgálatok ugyan ott készüljenek, vagy a korábbi felvételeket vigyük magunkkal, hogy az orvos, aki kiértékeli a felvételt, össze tudja hasonlítani és leírja, hogy milyen változást lát. Egy korábbi felvételen látható bizonytalan elváltozás jelentős növekedése felveti rosszindulatú folyamat gyanúját, míg a változatlanság ez ellen szól.

7. MRI (mágneses rezonancia vizsgálat): ez a CT-vel szemben teljesen ártalmatlan (nem sugárzó) és ugyanolyan precíz, de alkalmazási területe eltérő. Leginkább az idegrendszer (agy, gerincvelő), csontok és máj vizsgálatára használják. Működési elve röviden az, hogy erős mágneses mezővel kitérítik a H protonokat a víz molekulákban és amikor ezek visszarendeződnek, energiát sugároznak ki, amit detektálnak és ebből hozzák létre a képet szintén számítógép segítségével a test szeleteiről.

8. PET CT (a pozitron emissziós tomográfia és a CT kombinálása): egy sugárzó izotóppal jelzett cukrot adnak a páciensnek, mely kórós (fokozott) anyagcserével rendelkező helyeken felhalmozódik és ezt a helyet a CT precizitásával meg lehet határozni. Az izotóp és a röntgensugár miatt sem veszélytelen vizsgálat. FONTOS tudni róla, hogy egy hasznos módszer, de csak meghatározott esetekben. Sajnos ma Magyarországon üzleti vállalkozásként működtetik több helyen, ezért pénzért olyanoknak is megcsinálják, akiknél teljesen felesleges, vagy sokkal olcsóbb vizsgálattal is ugyanolyan eredményt lehetne nyerni. A páciensek ugyan úgy túlmisztifikálják, mint a lézert, közben ennek a vizsgálatnak is meg van a maga helye. Hátránya, hogy már egy gyulladásos területen is pozitívan jelez (hiszen itt is halmozódik a sugárzó anyag) és ez sokszor fals pozitív (vagyis nincs baj, de úgy jelez) eredményt ad.

9. csont scintigráfia : csont áttétek kimutatására szolgáló módszer. A páciens izotópot kap, amely a csontokban lévő áttétekben felhalmozódik és ezt lehet látni a felvételeken piros foltok (izotóp dúsulás) formájában. Akkor javasolt, ha a fájdalom hátterében csont érintettség gyanítható.

Annak eldöntése, hogy mikor milyen vizsgálatra van szükség szakorvosi feladat és sok körülményt kell ehhez egyszerre mérlegelni, de nem árt, ha egy páciens önmaga is tisztában van a fentiekkel.