Egy daganat (betegség) kialakulása részben genetikus hajlam részben életmód kérdése.
Egy daganat kialakulása azt jelenti, hogy a szervezetben olyan körülmények vannak, melyek kedveznek egy ilyen folyamatnak, tehát ki tud alakulni egy rosszindulatú sejtburjánzás és ezt az immunrendszer nem képes megfékezni.
Ez még akkor is igaz, ha egy daganatot nagyon korán sikerül eltávolítani, amikor ez a páciens gyógyulását jelenti – attól még a fenti helyzet nem változik.
A hivatalos orvoslásnak nincsenek olyan módszerei melyek azt céloznák, hogy a szervezetet regenerálják, vagyis olyan helyzetbe hozzák, hogy önmaga képes legyen megbirkózni egy betegséggel.
A fenti megállapításokból, amennyiben elfogadjuk, az következik, hogy amennyiben valaki szeretne valóban meggyógyulni egy betegségből, akkor arra is figyelemmel kell lennie, hogy szervezete mint egész, milyen állapotban van.
Kiindulhatunk abból, hogy egy beteg emberé rossz állapotban van, tehát tennie kell valamit.
Mit tegyen, aki aktív részesévé szeretne válni gyógyulásának és nem csak ölbe tett kézzel várni és reménykedni…
Ezt a kérdés tettem fel magamnak is még egyetemista koromban és a kötelező tanulmányok mellett elkezdtem feldolgozni az elérhető alternatív és komplementer módszereket.
Mi az alternatív? Olyan gyógymódok, melyeket a hivatalos orvosi gyógymódok helyett alkalmaznak. Ezekkel nagyon vigyázzunk!
Mi a komplementer? Olyan gyógymódok, melyeket az orvosi gyógymódok mellett alkalmaznak.
Ezek között az alternatív/komplementer módszerek között vannak átfogó teóriák és egyedülálló csodaszerek is.
Az étfogó teóriák általában az életmód szintjén javasolnak változtatásokat, míg a csodaszereket csak be kell szedni és máris hatnak…
Orvosként ugye elsősorban az átfogóbb módszerek iránt vonzódtam, de a páciensek nyomására előbb-utóbb minden kapszula/por/folyadék/stb a látóterembe került.
Ennek a sokéves folyamatnak a végeredményeképpen mára kialakult egy olyan letisztult kép (persze azért még mindig sok a kérdőjel), melynek részleteit apránként és folyamatosan megosztom a blog olvasóival.
A ház építését a tervezéssel és az alapozással kezdjük…
Korábban írtam a házépítési hasonlatot, amire sokszor vissza fogok utalni.
A jó házat megtervezik, alapozzák és jó alapanyagokból, gondosan építik, és ezt az építkezést nem a tetőcserepeknél kezdik.
Ezt azért hangsúlyozom ki, mert minden ember vonzódik az egyszerű, gyors, kevés munka/energia befektetéssel járó módszerekhez. Meg lehet nézni egy ilyen házat, amit csak úgy mindent kispórolva összecsapnak és egy olyat, mi rendesen meg van építve.
Erre a képre ültetném rá az átfogó teóriák és a csodaszerek közötti különbséget.
A legtöbb beteg ember álma egy olyan kapszula/tabletta/por vagy csepp, amit csak be kell venni és már is egyel jobban lett, máris tett valamit az egészségéért, a gyógyulásért, a tünetmentességért.
Most, hogy négyszemközt vagyunk és nem kell senki előtt megnyilvánulni, csak magunk felé – ami a legnehezebb – valljuk be magunknak, hogy ilyen csodaszer nem létezik és nem is fog létezni soha.
Sajnos, ahogy a házépítésnél, úgy a gyógyulásnál sem lehet kispórolni a ráfordított időt és a minőségi alapanyagokat.
Prevenció az, amikor még messze a tél és bőven van időnk apránként egymásra rakosgatni a téglákat, míg a gyógyulás az, amikor egyre közelít a tél, már majdnem itt van, már nincs annyi időnk, de mégis biztonságos menedéket akarunk magunknak építeni. Aki csodaszereket szed és azokban hisz, az azt hiszi, hogy két pálmalevél alatt átvészelheti a fagyos éjszakákat.
A fentiek értelmében véleményem szerint vannak bizonyos alapok, amivel minden gyógyulás/tünetmentesség felé vezető út kezdődik, és amikor ezeken túl vagyunk, akkor jöhet bármi más.
Most összeszedem ezeket, egymás után. Amikor mindegyik mellé pipa került, csak akkor érdemes bármi máson gondolkozni, anélkül nem.
1. káros szenvedélyek beszüntetése. MOST. Nem holnap, nem jövő héten és nem jövőre. Aki dohányzik, vagy beteg emberként alkoholt fogyaszt, az ne is gondolkozzon tovább a gyógyulásán, hiszen mindketten tudjuk, hogy éppen aláássa azt. (Az alkohol egy kicsit bizonytalan pont, mert egészséges embereknél egy kevés mennyiség még egészségesebb is, mintha semmit nem fogyasztana, de betegség esetén más a helyzet.)
2. testmozgás/pihenés helyes aránya: krónikus betegségből gyógyulóknál aktív sportról nem beszélhetünk, de heti 3xi szabad levegőn töltött fél óra/óra a sétánál aktívabb mozgás elengedhetetlen és fontos, hogy pihenésen nem a TV nézés értem. Amikor TV-t nézünk, gondoljunk arra, hogy ezt az elpocsékolt időt, mennyi minden számunkra hasznos dologgal is tölthetnék, pláne, ha valakit szorít/sürget az idő.
3. valamilyen az anyagcserét érintő átfogó gyógymód megismerése, elsajátítása és rendszeres, kitartó, konzekvens követése. Én ennek kapcsán a Gerson doktorról elnevezett módszert fogom apránként ismertetni, mert véleményem szerint ez a tudományosan, élettanilag legmegalapozottabb és ezzel a módszerrel vannak saját pozitív tapasztalataim is.
4. a szellem, gondolat, elme rendbetétele és ezekben rejlő lehetőségek aktív kihasználása. Itt alapvetően a Simonton módszerként elhíresült metódus alapjait fogom érinteni, de ide tartozik a stressz kezelése is.
Azt hiszem ez a lényeg.
Legközelebb innen folytatom.
#1 by Maya on 2008. november 18. kedd - 07:38
Quote
Kedves Doktor ÚR!
Türelmetlenül várom a folytatást!!! Köszönöm!!
Maya
#2 by Judit on 2008. november 18. kedd - 08:51
Quote
Tisztelt Doktor Úr,és Mindenki,aki ezt a blogot olvassa!
Az utolsó blogban olvashattuk,hogy mi betegek milyen sokfélék vagyunk,és nem lehet tudni,hogyan reagálunk a diagnózisunkra.
Mi betegek,és mint minden ember,különbözőek vagyunk.
Régen,és sajnos még ma is tartja magát az a hiedelem,hogy egy anyajegyhez,ha az megváltozik,nem szabad hozzányúlni és eltávolitani,mert az elrákosodhat.Ez a legveszélyesebb hozzáállás ,sajnos én is tapasztaltam saját ismeretségi körömben.
Ez a hozzáállás beláthatatlan következményekkel járhat.
A másik: megtörtént a szövettani vizsgálat,ami alapján igazolódott,hogy rosszindulatú folyamat indult el a szervezetünkben,megadjuk magunkat a sorsnak,és beleéljük magunkat abba a hitbe,hogy nincs mit tenni,és várjuk a sorsunkat,hogy beteljesüljön.
Harmadik:Megtörtént a műtét,eltávolitották a rosszindulatú sejteket ,és vége ,ezzel meggyógyultunk,úgy élhetünk,ahogyan eddig.
Lehet,hogy ez bizonyos rosszindulatú betegségnél igy is van,de nem a melanománál,amikor elért bizonyos szövettani fokot.
Negyedik: megtudtuk,hogy rosszindulatú betegség ért el minket ,de az orvosunk nem tájékoztat minket számunkra megfelelő módon,ekkor kezdünk kutatni,hogy mi is ez?Mik a kilátásaink?Mit tehetünk?
Ezt tettem én is.
Nem tudom minek nevezzem,de talán az a legjobb megfogalmazás,hogy az Isteni Gondviselés,hogy először nekem lett a bőrömön egy elváltozás,ami bőrráknak bizonyult,ami nem annyira rosszindulatú,mert Carcinoma basocellulare cutis,ami a legritkább esetben ad áttétet más szervekbe.
De én ekkor minden fellelhető információt ,amit csak elértem begyüjtöttem,ami a bőrrákkal kapcsolatban volt./Mire jó az internet?/ Ezután mutatta meg a lányom az ő megváltozott anyajegyét,amikor megszólalt bennem a vészcsengő!!!!
Sok anyajegy,az egyik megváltozik,ez jelethet valamit.
Kértem,hogy menjen vissza oda ahol eddig szűrték,nézzék meg ezt a megváltozottat.
Megnézték.A feltételezett diagnózis: angiofibroma.No comment!
Hiába kértem,hogy úgy távolitsák el ,mint egy melanomát,nem úgy tették/anyai ösztön?/A szövettan alapján újra kellett műteni,mert melanoma volt.Ez már két műtét.
Annyit hagy emlitsek meg mellékesen,hogy elég szép a nagylányom,és azt mondta az orvosa,ne csináljunk egy csúnya nagy vágást a vállára.
Nem csináltak először.Másodszorra elég szép nagyra sikeredett.Kb 10 cm.De ezalatt amig nem történt meg a teljes biztonsági zónás kimettszés,vajon mi történhetett a szervezetében?
A műtétek után a lányom besokallt,és nem volt hajlandó más orvosnak megmutatni magát,amikor is én azt láttam,hogy nem a megfelelő ellátást és gondozást kapja.
De ezen már túl vagyunk.Mi azóta az immunrendszerét erősitjük ezerrel,reméljük ,hogy a legjobb módon tesszük.
Amit még ezen kivül tehetünk,ahhoz megtettük az első lépéseket.
Olyan szűrőállomásra mentünk el,akik kimondottan a bőrrákszűréssel foglalkoznak,vagyis Önökhöz.
Én úgy látom az eddigi tapasztalataim alapján,hogy nem elég az,hogy legyen egy orvosnak papirja róla,hogy ő onkológus és bőrgyógyász is egyben,ha gyakorlata nincsen benne,igencsak félre diagnosztizálhat.
Bocsánat,ha megsértettem volna valakit,de ha a gyermeke élete a tét valakinek ,lehet hogy ilyenekre vetemedik.
Szóval az a véleményem,hogy nem egy bőrgyógyászhoz kell mennünk,ha felmerül bennünk a melanoma gyanuja,aki egy dermatoskóppal a kezében megejtve a vizsgálatot azt találja mondani ,hogy nyugodtan várhatunk,majd eltávolitják az elváltozást,és minden rendbe jön./ Mert sajnos erre is van példa.Nem tudom,hogy az az illető jelentkezik-e itt a blogban akivel ugyanez megtörtént,ugyanennél a doktornál,akihez nekünk is szerencsénk volt/ Eddig már járt itt.Fel is ajánlotta a segitségét Önnek Dr.
Szóval egy szónak is egy a vége: Könyörgöm,ha valakiben felmerül a melanoma gyanuja,akkor ne egyszerű bőrgyógyászhoz menjen,hanem a megfelelő felkészültségű szakemberekhez,akiknek már van gyakorlatuk a felismerésében.
Ui: Meg kell irjam Önnek,hogy én is az egészségügyben dolgoztam közel 20 éven keresztül,vannak egészségügyi képesitéseim,nem orvosi,de nem teljesen laikusként állok a dolgokhoz.
Az általunk ismert Dr. meg is kérdezte azt,hogy anyuka milyen szakterületen van,mert úgy emlékezett,hogy dr-ként mutatkozott be.
Én amikor ott voltam elmondtam,hogy nem vagyok dr.csak a lányom az,ő pedig jogi dr,tehát nem tudunk sokat kavarni az ő szakterületén.
#3 by Bogyó on 2009. január 6. kedd - 12:39
Quote
Kedves Doktor Úr!
Őszintén remélem, hogy fáradozásai meghozzák a kívánt eredményt! Sajnos testvérem nem élte túl.
A melanóma áldozata lett!
Maga után hagyva szerető családját és kisfiát! Remélem, hogy aki olvassa ezt a blogra felméri a helyzet súlyosságát, hogy családjának ne kelljen átélni ezt a fájdalmat, szenvedést! 8 hónapja még azt sem tudtuk mi az a melanóma.Ma meg már nincs közöttünk, 31 éves volt. Méltósággal viselte a kemoterápiát, a sugárkezelést, műtéteket, de minden hiába!
Tiszetelettel:
Bogyó
Pingback: Steve Jobs még élhetne | Melanoma blog