Hadd osszam meg kedves Olvasóimmal Kata személyes és őszinte gondolatait az anyajegyeivel és a barna bőrrel kapcsolatban ápolt viszonyáról. Íme:

“Kiskorom óta közeli barátaim az anyajegyek. Mindig is sokan voltak.. eleinte kisebbek, gyerekméretűek, aztán ahogy nőttem, ők is nőttek velem. Azt mondják genetikusan kódolt dologról van szó, ezért mindig is próbáltam elfogadni hogy ez nem valami hiba, főleg nem szépséghiba, hanem ez én vagyok. Ajánlom mindenkinek ( http://nol.hu/cikk/467684/ ) Oláh Gábor Gáborka című, véégtelenül szórakoztató novelláját, amely Lujza történetét meséli el, akinek 13 pöttye volt, és igen nagy becsben tartotta mindet és már-már szexepiljeként kezelte (főleg egy bizonyosat…).
Olyan 10 éves koromban már távolítottak el ha jól emlékszem három anyajegyet. kettőt a köldököm körüli területről, egyet a hátamról. Cseppet sem esztétikus a műtét utáni heg, mert egyrészt azóta nőttem, másrészt pedig.. Szóval azóta is emlegetem annak a sebésznek a nevét, aki csinálta, és azt ígérte nem fog látszani. Ráadásul számomra az sem utolsó, hogy a testem mely részén található az az anyajegy, amivel gond van, mert például a köldök az egyik életenergia központ, a harmadik csakra, és bár ez egy esetleges anyajegy levételnél nem akadály, inkább arról van szó, hogy számomra jelentésértékű, hogy hol alakul ki olyan felszíni probléma, amelynek megoldása nem tűr halasztást.
Furcsamód több barátnőm “simabőrű”. Nem úgy értem mint ahogyan a rókák nemzedéke nevezi az embereket a Vuk-ban, én úgy értem olyanok, mint a nagy plakátokon a modellek. szép, barnított, kreol bőr, egy-két pötty elvétve, sima, egyenletes az egész. (persze. hiszen ki van retusálva minden).
Elérkezett a szalgavató, naná hogy télen, amikor az ember amúgy is sápadt, gondoltuk a fehér ruhához a kontrasztos bőr vagány és..ahogy a kötelező leadandókkal van, ebbe a projektbe is későn fogtunk bele., szóval a hófehér bőrömnek kábé másfél hónapja volt, hogy elérje a hófehér menyasszonyi ruhában való szerepléshez kitervelt megfelelő árnyalatot. Sikerült pecccsenyepirosra sütnöm magam mivel a véghajrában az 1X7perc helyett már két körre neveztem be. Ciki volt, na. Nem beszélve arról hogy utálatos az égett bőr szaga. És nemtermészetes télen barnának lenni. Nem is akarok én igazán bodybuilder színt, sem olyat mint a félvér ismerőseimnek. És amikor melanomaszűrésen voltam először idén márciusban, akkor is le kellett sütnöm a szemeimet, mert igent kellett felelnem a “Szokott szoláriumba járni?”
félreérthetetlenül bűntudatot keltő kérdésre. És a napozásra is. Az mégiscsak természetes fény..No és a fényvédelemmel hogy állunk? óóóh, az vaan, persze, “néha 6os..néha 8as…utána márcsak 4es faktor..de az is valami, nem doktor úr? hiszen mások semmit sem szoktak használni..” nem úgy van az. Első és legfontosabb, hogy a legerősebb sugárzás ideje alatt ne feküdjön ki az ember telibe. Tehát déltájban. Továbbá, a magas faktor az a 30-asnál kezdődik. sőt, megértettem milyen óriási jelentősége van a fényvédelemnek, ezért rááldoztam több ezer forintot egy kifejezetten gyógyszerész által ajánlott 50 faktoros kencére amikor 2-3 ezer magasba, egy hegyi túrára készültem. A szűrés óta megváltozott a viszonyom a bőrömhöz és “kis barátaimhoz” is. Igazából bárki mondhat bármit, csak akkor következik be életmódváltás, ha az ember tudatosan módosít, és komolyan veszi a viszonylag egyszerű játékszabályokat. Vannak anyajegyeim. Tehát nem fekszem ki a tűző napra, csak ha gondoskodtam a védelemről., (sőt nekem már ezt is szigorúan megtiltotta a doktor úr, amit érthető okokból nem egyszerű teljesíteni ha az ember nyaral) és nem megyek szoláriumba. És ez azt is jelenti hogy ha elmegyek egy mellett akkor nem sajnálom magam hogy ej de jó lenne, mert hiszen tudom hogy nem lenne jó. A barnaság amúgy is elmulik, bezzeg a gondok, amiket okozhat azok meg NEM, sőt, csak halmozódnak és az életünket, és ahogy a mondás tartja, a bőrünket nem vigyük vásárra. A bőr egy határvonal, ez választ el a külvilágtól, vagy ha úgy tetszik, ez kapcsol össze vele. Engem. A testem burka a bőröm, úgy mint a gyümölcsnek a héja:
védelmet nyújt. De minden oda-vissza érvényes, ha nem vigyázok rá, ő sem lesz képes ellátni a feladatát.
Nekem szerencsére a féléves, második kontroll után úgy tűnik nincsen melanoma gyanus anyajegyem, viszont van 2-3 olyan pöttyöm, amiről a doktor úr úgy nyilatkozott, “ha nekem lenne ilyen, “…”már nem lenne ott”-fejeztem be helyette a mondatot.
Szeretem a barátaimat, egyet sem szeretnék elveszíteni, mert hozzám nőttek- a szó valódi és átvitt értelmében is. De megvárom a kiértékelést, és ha kell, levetetem. De hálás vagyok, elsősorban önmagamnak, hogy nyitott voltam a változásra és sikerült, és természetesen a doktor úrnak, aki kedvesen de a megfelelő komolysággal vezetett rá a helyes útra.
Köszönöm, hogy megoszthattam a gondolataimat.
Kata”