Mi a közös az elsődleges prevencióban, a másodlagos prevencióban és a nyugdíjban?

Az egyéni érdek!

Miről is van szó? Jó száz évvel ezelőtt még a különböző fertőzések tizedelték az embereket, a mainál jóval korábbi életkorban halt meg a nagy átlag. Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően – pl. antibiotikumok – napjainkra ezek a 'régi' betegségek és halálokok teljesen eltűntek. A mai ember már sokkal tovább él és egészen más körülmények között: civilizáltan, városokban, szmogban, mozgás nélkül, korlátlan mennyiségű és bizonytalan minőségű élelmiszerekkel, stb.

Azok a kórformák, melyek napjainkban tizedelik az embereket az ún. civilizációs betegségek: szív-érrendszeri és daganatos betegségek.
Ezek már nem valamilyen kórokozó baktérium ténykedése révén jönnek létre, hanem javarészt megdolgozunk értük minden nap, keményen nem mozogva, dohányozva, stresszelve, gyorsétkezve.
Ezeknek a betegségeknek a megelőzésére így nincs is más mód, csakis az egyéni felelősségvállalás, életmód változtatás. Ez a primer prevenció, amikor úgy élünk, hogy mindennapi szokásainkkal ne a betegségek felé tuszkoljuk magunkat, hanem éppen ellenkezőleg, az egészséges, hosszú, minőségi élet felé.

Mivel betegségek bárkinél előfordulhatnak, ezért itt nyer jelentőséget a másodlagos prevenció, vagyis a betegségek időben történő felfedezése, amikor azok még aránylag kevés erőfeszítéssel és költséggel visszafordíthatóak, a páciensek élete, életminősége megmenthető. Ez a SZ.É.P. program igazi jelentősége is!

Na, de hogyan jö ide a nyugdíj??

Magyarország lakossága egyre inkább elöregszik: egyre kevesebb aktív ember tart el egyre több nyugíjjast, mindaddig, amíg ez a rendszer a közeli jövőben össze nem omlik.
Mi köze van ennek az előbbiekhez? Az, ahogyan rajtunk múlik egészségünk és életünk minőségének alakulása, rajtunk múlik az is, hogy öreg napjainkra, ne maradjunk pénz nélkül!

Sajnos Magyarországon az államszocializmus örökségét orvosként is látom a mindennapokban: majd az orvos meggyógyít, majd az állam gondoskodik rólunk….

Nem! Csak mi tudjuk magunkat meggyógyítani, csak mi vagyunk felelősek egészségünk és életünk alakulásáért, ahogy mi vagyunk felelősek azért, hogy nyugdíjas korunkban legyen miből megélnünk.

Ez a mi egyéni érdekünk és felelőségünk.

Tehát látszólag különböző dolgokról van szó, melyeket mégis az egyéni felelősségvállalásunk köt össze. Vegyük kezünkbe sorsunkat, tanuljuk meg, hogy hogyan és hajtsuk végre a szükséges változtatásokat, hogy olyan életünk legyen, amilyet szeretnénk!